|
Beszélnek Molnár Laci
bácsi levelezőlapjai
A gyémántdiplomás szentesi jogász szenvedélyes
gyűjtő
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-08-17 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Szenvedélynek tartja a képes levelezőlapok gyűjtését dr.
Molnár László, a szentesi ügyészség nyugalmazott vezetője, aki
egy-egy darabért még árverésre is elment régebben. Az SMS szerinte
nem szorítja vissza a postai küldemények forgalmát, mert a
mobiltelefonos üzenet mulandó.
 |
|
 |
 |
Még sok képeslapot kell feldolgoznia dr.
Molnár Lászlónak Fotó: Tésik
Attila | A főtéri református
nagytemplom galériájában a tízezer darabból álló gyűjtemény parányi
része látható a Templomok Magyarországon című időszaki kiállításon,
a többit otthon tartja a szentesi dr. Molnár László. Sokat közülük
már rendszerezett a gyémántdiplomás jogász, a városi ügyészség
nyugalmazott vezetője, ám a szekrényben még vannak olyanok, amelyek
arra várnak, hogy albumba rakja őket. Egy-egy képről az összes
tudnivalót is odagépeli. Amikor pedig kiállításra viszi képes
levelezőlapjait, másoknak is átadja a hasznos információkat. Úgy
mondta, hogy az ismeretterjesztés iránti fogékonyságot bizonyára a
szüleitől örökölte, akik tanítók voltak. S a beszélgetés közben jó
pedagógus módjára megosztja velünk, amit nemrégiben tanult, amikor a
magyarországi kistelepülésekről készült képeslapokat rendszerezte.
Az egyik vásárhelyi gyűjtőtársa adta neki az egyiket közülük,
mielőtt megkérdezte tőle: szüksége van-e Tolmácsra? Akkor derült ki
Laci bácsi számára, hogy ez egy nógrádi község neve.
Dr.
Molnár László nyugállományba vonulása után, 1984 körül kezdte
A postás
megtalálta
Jönnek-mennek az e-mailek és az
sms-ek, ám ezektől nem félti dr. Molnár László a képes
levelezőlapokat. Úgy véli, hogy aki maradandó emléket akar
küldeni szeretteinek, az nem az internetet meg a
mobiltelefonos üzenetet választja. A sms ugyanis előbb-utóbb
kitörlődik a készülékből, míg a képes levelezőlap megmarad.
Máig őrzi Laci bácsi az Erdélyből fura úton eljutott
küldeményt is. A televízióban portréfilmet vetítettek róla, s
a határon túli magyarok felfigyeltek a szentesi gyűjtőre.
Képeslapokat tettek számára egy borítékba, amelyre azt írták
címzésként a Koszta József utcában lakó Laci bácsinak: Kosztu
József, Szentes. Szerinte a postások előtt le a kalappal, hogy
kézbesítették neki a
levelet. | tudatosan gyűjteni a
képes levelezőlapokat. Szenvedélynek tartja ezt a foglalatosságot,
hiszen egy-egy darab kedvéért még árverésre is elment. Akkoriban 2-3
ezer forintot is odaadott az áhított lapért. Ezek a levelezőlapok
örömről, bánatról, fejlődésről meg pusztulásról egyaránt
tudósítanak. Az egyetemes és magyar történelem hű lenyomatai. A
gyűjtemény legrégebbi darabja 1891-ben készült, s a szentesi
református templomot ábrázolja. Egyébként az 1900-as évek elejéig a
levelezőlap hátuljára csak a címzés kerülhetett, és a képes felén
hagytak egy kis helyet az üzenetnek.
Egy fiatalember azt
tudatta 1901-ben a Besztercebányán lakó kedvesével, Kolczonay
Margitkával, hogy fáj a hasa, mert sok szilvát evett. Egy másik fiú
ellenben a képeslap tanúsága szerint azt írta választottjának: „Hogy
ha csókol, ha ölel, nem cserélek senkivel." Most meg? – Szia! Hogy
vagy? – említette az idős jogász, hozzátéve: így megy újabban az
ismerkedés.
|
 |
|
|
 |
| |