|
Diákjai Barbie helyett csuhébabával játszanak
A
gyékény a kedvence a szentesi Tóth Annamáriának
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-08-12 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Gyékényből
készült használati tárgyai között zsűrizett darabok is vannak, mégis
műkedvelőnek tartja magát Tóth Annamária, a szentesi Rigó
Alajos-iskola gyógypedagógusa. Azt mondja: a csuhébabákat már kezdik
felfedezni a gyerekek is.
 |
|
 |
 |
Annamária szívesen dolgozik csuhéból és
szalmából is Fotó: Tésik Attila | Népi
kismesterségekkel foglalkozik Tóth Annamária, akire sokan
felfigyeltek a szentesi könyvtárban rendezett kiállításon. A
tárlatra invitáló meghívóban kosárfonóként szerepelt a Rigó
Alajos-iskola gyógypedagógusa, ám kiderül: nemcsak fűzfavesszőből
készít különböző tárgyakat, hanem gyékényből és csuhéból is. A
fiatal tanárnő azt meséli, hogy gyerekkora óta vonzódik a
kézművesség iránt. Ám igazából a munkahelyén nyílt arra lehetősége,
hogy megismerkedjen a kismesterségek fortélyaival. Előbb
gyékényestanfolyamra iskolázták be, aztán egyik továbbképzés hozta a
másikat.
Annamária még népi játszóház vezetésére is
képesítést szerzett. A diákokra is átragadt tanárnőjük lelkesedése,
és a Barbie-k helyett inkább a csuhébabákkal szeretnek játszani. Sőt
az iskolai szakkörben maguk is készítenek különböző
figurákat.
Később aztán a vesszőfonással is megismerkedett
Tóth Annamária, amit többnyire idősebb férfiak szoktak művelni.
Ehhez a munkához ugyanis erős csuklók kellenek, míg a gyékény, a
szalma és a csuhé megmunkálásához inkább kitartás. A mostani ifjabb
nemzedéknek teljesen új dolog az aratókoszorú, amelyről azt
magyarázza Annamária: a szalmából font koszorú annak jelképe volt
régen, hogy befejeződött az aratás. Ilyet készítettek a napszámosok,
és vitték a gazdának, mintegy tudatva ezzel, hogy végeztek a
betakarítással. De mutatósak a papucsok, amelyeknek az alapanyaga
gyékény, a kenyereskosárnak meg vessző. Annamáriához egyébként a
gyékényezés áll legközelebb, mert ennél a népi mesterségnél
szőhet-fonhat és varrhat is. Azt mondja, hogy ő ragaszkodik a régi
formákhoz, azaz visszanyúl a gyökerekhez. Tapasztalata szerint az
ősi használati tárgyaknak manapság más a rendeltetésük. Példaként
említi a szennyes ruha gyűjtésére alkalmatos darabot, amely egykoron
a termény tárolására szolgált.
Mesterremekeit egyelőre saját
maguknak, a rokonoknak és a barátaiknak készíti Tóth Annamária.
Szintén pedagógus férje, Hering Viktor és négyéves kislányuk, Anna
nagyra értékeli azt, hogy ő az ősi kultúra megőrzéséért is
fáradozik. A lányka egyébként már ott sündörög édesanyja körül, és
próbálgatja a szövést-fonást. Jó pár zsűrizett darab is kikerült
Annamária kezéből, mégis műkedvelőnek tartja magát. Nem titkolt
célja persze az, hogy kiérdemelje a népművészet mestere címet. Ám
most a családanyai szerepkör áll az első helyen mindennapjaiban,
mert e hónap végére várják második gyermeküket.
|
 |
|
|
 |
| |