|
Ausztráliában is jegyzik a szentesi
tekerősöket
Száműzi a bánatot a muzsikálás
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-07-25 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Máig él
Szentesen Szenyéri Dániel az emberek emlékezetében. A tekerőmuzsika
jeles képviselőjének tiszteletére rendeztek találkozót, amelynek a
hazaiakon kívül külföldi résztvevői is voltak.
 |
|
 |
 |
Japán résztvevője is volt a tekerős
találkozónak. Fotó: Tésik
Attila | Megbecsülik a szentesiek az
ősi hagyatékot, amely a táncházmozgalom egyik motorja, a Téka
együttes alapító tagja, Havasréti Pál szerint nagy dolog. A
Dunántúlon például már nyoma sincs a régi idők hangszerének, a
tekerőnek, míg a Kurca-parti településen fiatalok és idősebbek
muzsikáltak együtt napokig a helybeli pedagógus, Karikó-Tóthné
Puskás Gabriellának köszönhetően. Ő maga is mestere a tekerőnek, s
már harmadik alkalommal szervezett tábort Szenyéri Dániel
tiszteletére, akinek az emléke máig él a népzenét kedvelők
szívében.
A közismert televíziós személyiség, Szentesi Zöldi
László édesanyja gyermekkorában gyakran hallgatta az árokparton
kuporogva a tolószékben ülő Szenyéri Dánielt tekerőzni. Zöldiné
Katika fia jól játszik a hangszeren, s amikor haza-hazajött, az
édesanyja mindig kérte, muzsikáljon neki. Ám egyszer úgy gondolta:
megtanul ő is, hogy a saját örömére tekerőzzön. A helyi
zeneiskolában kezdett ismerkedni a hangszerrel, elmondása szerint
minden képzettség nélkül. S jöttek elő emlékezetéből a Szenyéri
Dánieltől hallott dallamok. A férje halála óta egyedül él Katika, és
esténként 2-3 óra hosszát is gyakorol. – Az egész lelkem felvidul
ilyenkor – tette hozzá. Egyébként már olyan jól megy neki a játék,
hogy Csíksomlyón is fellépett a szegvári Dobbantó táncegyüttessel,
és idehaza is örömmel vállal szereplést az egyszemélyes
„zenekarával".
A szentesi dallamvilágot értékesnek tartja
Havasréti Pál, aki azért lett tekerős, mert Szenyéri Dániel játékát
hanglemezről hallotta régen. Aztán elkezdte gyűjteni a népdalokat,
sok idős embert keresett meg azért, hogy ne vesszen el ez a kincs.
Külföldön szerinte nagyobb értéke van a magyar népzenének, mint
idehaza. A Kurca-parti dalokból az ő kedvence a Nincs Szentesen
olyan asszony és a Sohasem vétettem Szentes városának című ének. A
táborbeli tanítványait tehetségeseknek említette Havasréti,
hozzátéve: közülük jó páran már művészekké értek.
A
tiszaalpári muzsikusdinasztia tagja a tizenhét éves Bársony András,
aki az ismert tekerősnek, Bársony Mihálynak az unokája. Számára
kikapcsolódást jelent a tekerőzés, s ha éppen rossz a kedve, akkor
lassú számot játszik. Úgy van vele a fiú: a bánatot ki kell adnia az
embernek magából. Havasréti mesterrel együtt ő is azt vallja, hogy a
zene gyógyít.
A tábor japán résztvevőjéhez hasonlóan az
interneten találtak a szentesi tekerősökre az ausztrál fiatalok. A
bőgőn játszó Melinda McCarthy és az ír dudás párja, Joseph Granieri
olyan átéléssel játszotta a magyar népdalokat, hogy sokan
megirigyelhetnék. Melindának egyébként magyarok az ősei, és a
gyökereket jött kutatni már tavaly is hazánkba. A fiatalembernek
pedig annyira megtetszett a számára teljesen ismeretlen hangszer,
hogy ígérete szerint jövőre is eljön, mert meg akar tanulni
tekerőzni.
|
 |
|
|
 |
| |