Borzi Márta: Az én Nagy Könyvem  Jó tündérek élnek köztünk Ajánlja a cikket?         | 2005-07-13 | Lapunk is elindította a Somogyi-könyvtár segítségével a maga Nagy Könyv-játékát: az izgalmasnak ígérkező szellemi kalandtúrában ismert Csongrád megyei közéleti személyiségek, tudósok, művészek, üzletemberek, sportolók és újságírók vallanak legkedvesebb könyvükről. Borzi Márta, a szentesi Dr. Bugyi István Kórház igazgatója Joanne Harris Csokoládé című regényéről beszél. „Előbb a kötet alapján készült filmet láttam a televízióban, az elmúlt év karácsony estéjén. Megérintett a filmben szereplők visszafogottsága, az egyszerűség szépsége, az alakítás és a rendezés harmóniája, mely mélyen ellentétes a mai tömegízléssel, stílussal. Ezután elolvastam a könyvet is. A történet szerint egy unalmas kisvárosba érkezik egy fiatal nő a kislányával, és egy poros, régóta üresen álló péküzlet helyén saját készítésű csokoládékülönlegességeket kezd el árulni. A bolt nyitása felkavarja az unalmas kisváros életét, felszínre kerülnek a lappangó és megoldatlan emberi konfliktusok, tragédiák: szülő és gyermek, férj és feleség, idegen és bennszülött közötti ellentétek. A kisváros lakóit akarva-akaratlan megérinti a csokoládé illata és tulajdonosának varázsa, belső kisugárzása, emberi hozzáállása. A szürke, kilátástalannak tűnő emberi kapcsolatok elmozdulnak, a tragikus helyzetek elviselhetővé válnak. Ilyen egyszerű, hétköznapi embernek álcázott jó tündérek élnek itt köztünk; én legalábbis hiszek ebben. Munkám során gyakran találkozom ezzel a jelenséggel: valami változásra vár, s aztán megvalósul. Szeretem látni, amikor a regényben leírtakhoz hasonlóan hétköznapjainkban is megnyilvánul a jelentéktelennek tűnő, de messzire vivő jóindulat."