Karenina Anna a pszichológusnál  Siker a nyári színház Szentesen Ajánlja a cikket?         | 2005-07-11 | Blahó Gabriella Megérintette a közönséget a nyári színház pénteki előadása, amikor a SzeMaSzu Társulat jelenkori értelmezésben vitte színre Karenina Anna történetét. A drámatanárok alkotta társaság az élveboncolás után szórakoztató jelenetekkel oldotta a feszültséget, és jó hangulatot teremtett a szentesi városháza udvarán. Szurmik Zoltán, Matos Ibolya és Szebeni Zoltán drámatanárok – illetve a SZeMaSzu társulat színészei Fotó: Vidovics Ferenc A világirodalom egyik legérdekesebb szerelmi háromszögének, az Anna Kareninának jelenkori elemekkel árnyalt történetét vitték színre a Horváth Mihály Gimnázium drámatanárai Szentesen, a nyári színház egyik legizgalmasabb előadásán. A telt házas produkció iránti várakozást erősítette, hogy előre nem lehetett tudni, sejteni sem, milyen szerelmi háromszögről lesz itt szó: a darab első perceiben felderengett, bár kimondva egyszer sem hangzott el, hogy a tragikus sorsú, boldogságát kereső nőt boncolja élve a rendezés. A játékban a szereplők a történet előadása mellett egymással helyet cserélve ültek a pszichológusnál: az analízis központi szerephez jutott. A pszichés megközelítés pedig nem adott megoldást, ahogyan a lélekbúvár sem segít, legfeljebb elemez. A boncolásban széthulló személyiségek visszatérve önmagukhoz, önmaguk nevében és önmagukért szóltak. Anna nem halt meg, a férfiak túlélték egymást, bár a regény eredeti üzenetét megőrizte a darab: egyszerre két férfihoz tartozni nem lehet. Tolsztoj után Keserű Imre a tőle elvárható bátorsággal nyúlt a történethez, kollégáival együtt izgalmas előadással ajándékozta meg a nézőket. A darab azért is érdekes volt, mert a közönség számára ismert, nap mint nap látott gimnáziumi tanárok új személyiségekké lettek ezen az estén, színésznek, és nem Ibolyának vagy Zolinak láttuk őket. Anna Karenina után szórakoztató etűdök következtek, ugyanarra a témára, a szerelmi háromszögre. A némafilm korszakát idéző rendezésben vér folyt, és súlyos érzelmi dráma övezte a párválasztást és a nőért folyó, természetesen az egyik fél győzelmével végződő harcot – zongorán kísért és bemondott közben Majtényi András zenetanár. Élénk kuncorászás és kacarászás volt a reakció a vaskosnak tűnő, ám igényesen előadott szutykos hordós jelenetre, amikor a szerető a kedves férjjel kipucoltatta a tákolmányt, miközben ölelgette feleségét, míg végül valóban elpróbálták az Anna Kareninát: a színészet vagy színészkedés határán billegett az a bizonyos léc, amikor Anna kijelentette, hogy dilettánsokkal nem dolgozik. A szobaszínházi jelleget az utolsó jelenet adta meg, amikor Matos Ibolya, Szebeni Zoltán és Szurmik Zoltán a padsorok közé ment és felszólította a jelenlévőket, hogy hagyjanak fel a látszatházassággal, menjenek haza és mondják meg a férjüknek vagy feleségüknek: itt a vége. A darab meghívást kapott a Művészetek Völgyébe, Kapolcson kétszer mutatják be az előadást július végén. A nyári színház repertoárjában a hazai színpadi produkciók legérdekesebb előadásai szerepelnek, a Tükör alapítvány által vélelmezett szentesi közízlés szerint. A hétről hétre telt nézőtér azt mutatja, Bertók Gyula és Szebeni Zoltán, a szervezők általában jól választanak. Eszenyi Enikő és Milan Mikulcik nyitott, legközelebb a Magyar Állami Operaház és a Pécsi Balett táncművészei láthatók, azt követően pedig Mácsai Pál jelenléte emeli a városháza udvarának várakozásteljes hangulatát.