|
Örül is, meg nem is
A szentesi Tóth I. Andrea is utazik a
világbajnokságra
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-07-06 |
Szélpál László |
| |
 |
 Az utóbbi
hetekben verhetetlen magyar női vízilabda-válogatott július 17-étől
Montrealban szerepel a sportág világbajnokságán. A szentesiek nagy
örömére a Hungerit kiválósága, Tóth I. Andrea is ott lesz a kanadai
metropoliszban.
 |
|
 |
 |
Fotó: Tésik
Attila | Az orosz Kirisiben vasárnap
befejeződött Világliga B csoportját százszázalékos teljesítménnyel
nyerte meg a magyar női vízilabda-válogatott. A gárdát szállító
repülőgép hétfőn 15.15-kor landolt Ferihegyen. Sok időt nem
töltöttek a lányok otthonukban, hiszen tegnap 7.30-kor már el is
repültek Rómába. Mától ugyanis Gubbióban folytatódik a Világliga.
Faragó Tamás szövetségi kapitány együttesében (ismét) ott szerepel
Tóth I. Andrea, a Hungerit-Szentesi VK klasszisa.
– Az
érkezés és az indulás között mindössze annyi időm maradt, hogy
köszönjek a családnak, meg hogy kimossam pár holmimat – mondta Andi,
akit tegnap délelőtt a római reptéren értünk utol. – Szerdától
vasárnapig újra megmérkőzünk a múlt heti ellenfelekkel, így a
hollandokkal, a franciákkal, az olaszokkal, az oroszokkal és a
spanyolokkal.
A Gubbióban vízbe szállók különösen boldogok,
hiszen ugyanez a keret vesz részt a montreali vébén.
–
Világeseményen már elég régen, még a 2001-es budapesti
Európa-bajnokságon aranyérmes gárdában szerepeltem utoljára –
folytatta a 25 éves pólós. – Végtelenül örülök, hogy ismét
„beverekedtem" magam a legjobbak közé. Azt azért el kell mondanom,
az egyik szemem nevet (gondolom, ezt nem kell megmagyaráznom), a
másik viszont sír. Sír, mert klubtársam, barátnőm, szobatársam,
Győri Eszter kikerült a keretből.
Az athéni olimpián
csalódást keltő 6. helyezett magyar gárda az utóbbi hetekben
legyőzhetetlen. Az optimistább drukkerek, már egyenesen
aranyérem-esélyesnek kiáltják ki a válogatottat.
– Én azért
sokkal óvatosabb vagyok – intett mérsékletre Andrea. – Tény, hogy
remek eredményeket tudunk felmutatni, de ezekből nem szabad
messzemenő következtetéseket levonni. Az azonban biztos, hogy jó
úton haladunk, és ami nagyon fontos, egyre inkább kezd összeállni a
védekezésünk.
|
 |
|
|
 |
| |