Örül is, meg nem is  A szentesi Tóth I. Andrea is utazik a világbajnokságra Ajánlja a cikket?         | 2005-07-06 | Szélpál László Az utóbbi hetekben verhetetlen magyar női vízilabda-válogatott július 17-étől Montrealban szerepel a sportág világbajnokságán. A szentesiek nagy örömére a Hungerit kiválósága, Tóth I. Andrea is ott lesz a kanadai metropoliszban. Fotó: Tésik Attila Az orosz Kirisiben vasárnap befejeződött Világliga B csoportját százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg a magyar női vízilabda-válogatott. A gárdát szállító repülőgép hétfőn 15.15-kor landolt Ferihegyen. Sok időt nem töltöttek a lányok otthonukban, hiszen tegnap 7.30-kor már el is repültek Rómába. Mától ugyanis Gubbióban folytatódik a Világliga. Faragó Tamás szövetségi kapitány együttesében (ismét) ott szerepel Tóth I. Andrea, a Hungerit-Szentesi VK klasszisa. – Az érkezés és az indulás között mindössze annyi időm maradt, hogy köszönjek a családnak, meg hogy kimossam pár holmimat – mondta Andi, akit tegnap délelőtt a római reptéren értünk utol. – Szerdától vasárnapig újra megmérkőzünk a múlt heti ellenfelekkel, így a hollandokkal, a franciákkal, az olaszokkal, az oroszokkal és a spanyolokkal. A Gubbióban vízbe szállók különösen boldogok, hiszen ugyanez a keret vesz részt a montreali vébén. – Világeseményen már elég régen, még a 2001-es budapesti Európa-bajnokságon aranyérmes gárdában szerepeltem utoljára – folytatta a 25 éves pólós. – Végtelenül örülök, hogy ismét „beverekedtem" magam a legjobbak közé. Azt azért el kell mondanom, az egyik szemem nevet (gondolom, ezt nem kell megmagyaráznom), a másik viszont sír. Sír, mert klubtársam, barátnőm, szobatársam, Győri Eszter kikerült a keretből. Az athéni olimpián csalódást keltő 6. helyezett magyar gárda az utóbbi hetekben legyőzhetetlen. Az optimistább drukkerek, már egyenesen aranyérem-esélyesnek kiáltják ki a válogatottat. – Én azért sokkal óvatosabb vagyok – intett mérsékletre Andrea. – Tény, hogy remek eredményeket tudunk felmutatni, de ezekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az azonban biztos, hogy jó úton haladunk, és ami nagyon fontos, egyre inkább kezd összeállni a védekezésünk.