Súlyos betegségből épült fel Gabnai Margit  Visszajött Szentesre ünnepelni a fül-orr-gégész Ajánlja a cikket?         | 2005-06-15 | Balázsi Irén A hallássérült embereket szolgálja az a korszerű állomás, amelyet a szentesi rendelőintézetben alakítottak ki. Ebből az alkalomból tudományos ülést rendeztek, ahol a részleg átadását a szakma fejlődésének nevezték. Mindenki örült a súlyos betegségéből felépülő, nyugalmazott osztályvezető főorvos, Gabnai Margit jelenlétének. Gabnai Margit Teréz anyára is emlékezett. Fotó: Vidovics Ferenc Tolószékben ült Gabnai Margit, a szentesi kórház fül-orr-gége osztályának vezetője, amikor pár éve megkapta az intézmény tudományos munkásságért adható legrangosabb kitüntetését, a Dr. Bugyi István-emlékérmet. A városszerte köztiszteletnek örvendő főorvos két évtizeden át volt az audiológia, azaz a hallástan egyik szaktekintélye. A szentesiek még emlékeznek arra, hogy már csak pár nap volt hátra a nyugállományba vonulásáig, amikor súlyos agyvérzést szenvedett, és az élete is veszélyben forgott. Aggódtak és imádkoztak érte akkoriban nemcsak a hozzátartozói, kollégái és barátai, hanem a „saját csöndjükbe bezárt", egykori betegei is, akiket „kiszabadított" egy jó hallókészülékkel a monoton világukból. Gabnai főorvosnő említett kitüntetése bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy szellemi-fizikai állapota helyreálljon, s a dunántúli lakhelyéről visszajöjjön Szentesre ünnepelni. A kórházban a minap tartott tudományos ülés apropóját az adta, hogy a rendelőintézetben több millió forintért kialakítottak egy hallásgondozó állomást, amelyet a legkorszerűbb berendezésekkel sikerült felszerelni. A szegedi egyetem tanszékvezető tanára, Jóri József professzor a szakmájuk fejlődésének nevezte az audiológiai központ létrehozását, és valamennyi előadóval együtt örömmel nyugtázta Gabnai Margit részvételét. Az ülés nyitó előadására őt kérte fel az utóda, Szilágyi Imre osztályvezető. Az a tény, hogy a főorvosnő kiállt a pulpitushoz, és választékosan beszélt, bizonyítja: a legsúlyosabb betegségből is lehetséges a felépülés. Hosszú utat tett meg Gabnai Margit, amíg a szakma tekintélyei közé küzdötte fel magát. Az orosházi tanyavilágban nevelkedett fiatal pályaválasztása természetesnek tekinthető annak ismeretében, hogy még csecsemőkorában elveszítette a fél fülére a hallását. Az iskolában ezért sokkal jobban kellett figyelnie a tanár szavaira, mint az egészséges társainak. Az orvosi szakvizsgája letétele után rögtön hozzákezdett a hallásgondozás országos modelljének kidolgozásához. Még Veszprém megyében szervezte meg az újszülöttek, az óvodások és az alsó tagozatos gyerekek szűrését, amely aztán az egész országban elterjedt. Később az üzemekben vizsgálta a zaj egészségkárosító hatását, és ez alapján arra a következtetésre jutott az akadémia pályázatán első díjjal jutalmazott tanulmányában, hogy a zajártalom népbetegség. Szentesen az ipari zajcsökkentés érdekében is fáradozott, és sikerült meggyőznie a Kontakta és más üzemek vezetőit, járuljanak hozzá az első hallásmérő kabin létrehozásához. Örült a modern audiológiai állomás átadásának Gabnai főorvosnő, aki szerint ennek köszönhetően teljes életet élhet a sok hallássérült beteg. Azt mondta: a jó cselekedetek az egészségre is kedvező hatással vannak. Példaként hozott fel egy vizsgálatot, amelyet Amerikában végeztek. Az egyik társaságnak akciófilmet mutattak be, míg a másik csoportnak a humánumáról közismert Teréz anyáról vetítettek képsorokat. Az előadás végén megmérték az emberek immunszintjét. S azoké emelkedett, akik Teréz anya jó tetteivel ismerkedtek meg. Gabnai Margit az új szakrendelőt a betegek segélyhelyének nevezte, azt tanácsolva: az újszülöttek hallását is vizsgálják feltétlenül, mert „ha baj van, nem növi ki a kisgyerek".