Szentes: soha rosszabb évet Ajánlja a cikket?         | 2005-06-13 | Szélpál László A Hungerit-Szentesi VK megismételve a legutóbbi bajnoki helyezését, a mostaniban is ezüstérmes lett a hazai pontvadászatban (ez ugyebár LEN-kupa-indulást is jelent!) öt éve veretlen Dunaújvárosi Főiskola mögött. Mondhatnánk bejött a papírforma, pedig kis szerencsével ez történhetett volna másképp is. Az elmúlt nyáron Pengő Lászlót a klub addigi utánpótlás edzője, Kozák László váltotta a Hungerit-Szentesi VK felnőttcsapatának kispadján. A fiatal, mindössze 31 esztendős szakember nagy tervekkel kezdte a munkát. Nem okoztak csalódást – A gárdával szemben a minimális elvárás a dobogóra kerülés volt, de én ennél többre vágytam, a döntőbe jutást tűztem célul – mondta Kozák. – Nem okoztunk csalódást, ezüstérmesek lettünk, a kupában pedig harmadikok. Utóbbit kicsit sajnáltam, hiszen az elődöntőben a későbbi győztes Dominótól kaptunk ki, amelyet viszont kivertünk a bajnoki fináléba jutásért folytatott harcban. Mindent mérlegre téve, elégedett vagyok a lányok produkciójával, elsősorban a tavaszival. Persze, nálunk is előfordultak kisebb hullámvölgyek, de ez természetes valahol, hiszen a csapat közel fele csak a hétvégi meccsek előtti egy-két edzésen tudott a többiekkel közösen készülni. Iskolai elfoglaltság miatt Kisteleki, Tóth Andi, a két Dalmády, Sipos és Hegedűs hetente csak kétszer, háromszor gyakorolt együtt a társakkal. Pont emiatt nem ment az egyik pillanatról a másikra az összeszokás, erre rá is ment az ősz, viszont tavasszal már sikerült úrrá lenni a helyzeten. Elszalasztott lehetőség – Ezt fényesen bizonyítottuk a Domino legyőzésével a bajnoki elődöntőben – folytatta a tréner. – Vert állásból fordítva kerekedtünk fővárosi riválisunk fölé. A fináléban is volt esélyünk a Dunaújváros ellen, de amikor már úgy nézett ki, hogy akár le is győzhetjük a címvédőt, a rutin mindig az ő oldalukra billentette a mérleg nyelvét. Egyszerűen nem tudtunk megbirkózni a ránk nehezedő nyomással; mentálisan dőlt el a finálé. Azért sajnálom, hogy elszalasztottuk a lehetőséget, mert személy szerint én a Dominót jobbnak tartom az Újvárosnál... Azt sem hallgathatom el, hogy nem igazán élveztük a játékvezetők szimpátiáját, hogy finoman fogalmazzak: a vetélytársaink jóval nagyobb segítséget kaptak, mint mi. De nehogy valaki is félre értse: szó nincs arról, hogy kizárólag őket hibáztatnám amiatt, hogy lecsúsztunk az aranyéremről. Melyik a járható út? A kérdés az, vajon a következő évadban is sikerül minimum megtartani a második helyet. Nem lesz könnyű, hiszen ha igazak az átigazolásról szóló hírek, akkor a Domino nagyon erős lesz... – Szerintem igazak... – sóhajtott nagyot a szakember. – A válogatottal Barcelonában járt Kistelekinek például július 31-én lejár nálunk a szerződése, de nem vagyok biztos benne, hogy Szentesen képzeli el a jövőjét. Elvesztése nagy érvágás lenne. A többiek státusa sem rendezett még, a héten sok kérdés dől majd el. Az elnökség kompetenciája eldönteni, milyen úton megyünk tovább: 1. a legkevésbé valószínű, hogy újabb támogató bevonásával, sztárokat igazolunk, aztán irány az aranyérem elhódítása!; 2. létezhet átmeneti megoldás: az ifjúságiak felzárkóztatását segítve néhány rutinos játékos megtartásával megpróbálunk szinten maradni; 3. kizárólag az utánpótlásunkra támaszkodunk, rááldozunk néhány évet a későbbi siker érdekében. A különböző válogatottaknál érdekelt lányokon kívül a többiek mától szabadságot kaptak, legközelebb augusztus 1-jén találkozik a keret.