|
Ötven munkanélküli
jutott álláshoz Szentesen
Romákat is foglalkoztatnak
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-05-26 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Romák
és nem romák együtt vigadtak tegnap Szentesen abból az alkalomból,
hogy a város uniós pályázaton nyert forrást egyéves
foglalkoztatásukra. Az önkormányzat intézményeiben már hat hónapja
dolgoznak, és eddigi tapasztalataikról számoltak be a program
résztvevői.
 |
|
 |
![]() |
Nekik sikerült beilleszkedniük. Fotó: Tésik
Attila | Küzdelem a munka világából
történő kirekesztődés ellen címmel készítettek a szentesi
önkormányzatnál pályázatot, amellyel az Európai Szociális Alaptól
nyertek forrást ötven munkanélküli 12 hónapig történő
foglalkoztatására. Az volt a kikötés, hogy a már hosszú ideje
állástalan személyek fele cigány származású legyen. Már fél éve
dolgoznak az önkormányzati intézményekben azok a romák és nem romák
egyetértésben, akiket több száz jelentkező közül választottak ki a
munkanélküliek világát ismerő szakemberek. A többségében roma
fiatalokat oktató-nevelő Gróf Széchenyi István Általános Iskolában
találkozott tegnap a projekt valamennyi közreműködője, hogy
vacsorával és műsorral egybekötött találkozón cseréljék ki
tapasztalataikat.
Jól megfértek egy asztal mellett a
kollégák, akárcsak a felnőtteknek énekkel, mondókákkal kedveskedő
Vásárhelyi úti óvodások, akik magyarul és lovári nyelven felváltva
daloltak, mókáztak. A projekt asszisztense, egyben a találkozó
háziasszonya, Mészáros Ágnes egykori óvónőként azon morfondírozott:
ha a kicsik ennyire jól értenek egymás nyelvén, mikor romlik el sok
esetben a viszony a romák és a nem romák között. Szűcs Lajos
alpolgármester volt évtizedekig az igazgatója a találkozónak
helyszínt biztosító, sokáig csak cigányiskolaként emlegetett
intézménynek. Ő mindenesetre sokat fáradozott azért, hogy békesség
legyen a kisebbségi és a többségi társadalom között. A több mint 30
ezer lelket számláló városban egyébként jelenleg közel 1700 cigány
él.
Az utóbbiak közé tartozik a huszonnégy éves Lakatos Mária
is, aki olyan választékosan és szép kiejtéssel beszél magyarul, hogy
sokan megirigyelhetnék. Ő is munkanélküli volt, s amikor megtudta,
hogy állást kap, szóhoz sem tudott jutni. A cigány kisebbségi
önkormányzat irodájában dolgozik szociális koordinátorként,
elmondása szerint biztonságot jelent számára, hogy van munkája.
Egyedül azt sajnálja: a foglalkoztatásuknak már a félidejénél
tartanak. Marika szerint nekik a homlokukra van írva a származásuk.
Van, ahol éreztetik velük, hogy cigányok, máshol meg nem. Ők
szerencséseknek számítanak.
Kis-Tóthné Tímea is az, mert a
Köztársaság utcai óvodában amolyan mindenesként dolgozik. Dajka és
takarítónő, s boldog, hogy van munkahelye, ahol megbecsülik. Az
óvodások még az utcán is köszönnek neki: „Szia, Timi néni!" Nem
tartozik a kisebbséghez az 55 éves Paksi György, akinek szobafestő a
szakmája. Már nem is reménykedett abban, hogy talál még munkát
valaha. A városellátó intézménynél viszont jó közösségbe került,
most éppen az útburkolati jeleket festi. Neki is jólesik, hogy
sikerült álláshoz jutnia, mert a feleségét leszázalékolták.
A
Széchenyi-iskola igazgatója, Polyák Mihályné azt mondta
érdeklődésünkre: náluk is dolgozik egy kisebbséghez tartozó
fiatalember, aki kertészeti feladatokat kapott. Elégedettek az amúgy
érettségizett kollégájuk, Nana Mihály munkájával, és ő is jól érzi
magát egykori iskolájában.
|
 |
|
|
 |
| |