Győri, a csongrádi szentesi  Los Angelesből érkezett, mestersége címere: vízilabdás Ajánlja a cikket?         | 2005-05-25 | Szélpál László Győri Eszter a magyar vízilabda egyik legnagyobb ígérete. Keveset tudunk a csongrádi születésű szentesi lányról, merthogy lassan négy éve eltűnt a szemünk elől. Los Angelesben tanul, ahol a helyi egyetem, az USC színeiben dobálja a gólokat. Most meg a Hungerit gárdájában. Győri Eszter kiemelkedő tehetsége a magyar pólónak. Fotó: Vidovics Ferenc A női vízilabda OB I alap- és középszakaszában többnyire a tabella harmadik helyén állt a Hungerit-Szentesi VK. A Kurca-parti gárda fiatal edzője, Kozák László azonban csöppet sem aggódott, mindig azt mondta: „Biztosra veszem, hogy bejutunk a döntőbe, akkor már velünk lesz a Győri Eszti is". A tréner remek jósnak bizonyult, a klub saját nevelésű pólósa előbb megérkezett az Egyesült Államokból, majd a Domino elleni elődöntőből gólerős játékával a fináléba segítette csapatát. Pedig nem diadalmenetként indult a szentesi szereplése. Két napig repült – Az elődöntő harmadik meccsén mutatkoztam be a Hungeritben és sajnos 10–4-re kikaptunk... – elevenítette fel a történteket a 23 éves pólós, aki még dr. Tóth Gyula keze alatt négy bajnoki elsőséget – az elsőt még 14 évesen! – szerzett a Szentessel, emellett pedig egy-egy junior EB-arany, -ezüst és -bronzérmet is őriz a vitrinjében. – Mentségemre szolgáljon, két napig utaztam, mire a repülőgépem landolt Ferihegyen. Detroitban játszottam kinti klubcsapatommal, az USC-vel, majd visszarepültünk Los Angelesbe, onnan pedig München érintésével érkeztem meg Budapestre. Még jó, hogy nem fulladtam bele a vízbe, annyira álmos, fáradt voltam. Hiába, a kilencórás időeltolódás leküzdése nem megy egyik pillanatról a másikra. A folytatásban már nem volt gond, Eszter igazolta jó hírét, góljaival ő is nagymértékben hozzájárult a fináléba kerüléshez. A döntő első meccsét ugyan elveszítette a Hungerit, de Győri szerint még nem kell temetni a Szentest. – Az elmúlt héten kemény meccset játszottunk szerdán, csütörtökön és pénteken, nem csoda, hogy Dunaújvárosban nem bírtuk az utolsó öt percet. Ígérem, csütörtökre kipihenjük magunkat, frissek leszünk, nem tartom kizártnak, hogy meglepetést okozzunk a második találkozón. A válogatott keret tagja (a júliusi, montreali vb akár róla is szólhatna) jól érzi magát a tengerentúlon, de nem tagadja, sokszor gyötri a honvágy. Imád otthon lenni – Legutóbb karácsonykor voltam itthon, már alig vártam, hogy megint jöhessek – jegyezte meg az USC negyedéves hallgatója, aki a Los Angeles-i egyetem biznisz szakán nemzetközi kapcsolatokat tanul. – Kint állandóan forr a levegő, nyüzsgő, kapkodó, karrierfüggő az ottani élet, el sem tudom mondani, milyen nyugtató hatással van rám a 18 ezres lakóhelyem, Csongrád csöndje, anyuék közelsége. Augusztus végén megyek vissza. Négy év – négy érem Eszternek nemcsak a tanulás megy jól kint, hanem persze a póló is. A tavalyi bajnoki cím után most ugyan be kellett érnie egy bronzéremmel (ez volt a harmadik ilyen medálja), de legkevésbé rajta múlott, hogy idén nem került döntőbe a többek között négy amerikai válogatottat is foglalkoztató USC. Azt mondja, majd a Szentessel vigasztalódik...