Babos István az építési hatóság élén  Az új osztályvezető nevét utca is viseli Szentesen Ajánlja a cikket?         | 2005-05-19 | Balázsi Irén Közügynek nevezi az építésügyet a szentesi polgármesteri hivatal műszaki osztályvezetője, aki pár hete foglalta el a székét. A szigetszentmiklósi okleveles építészmérnököt, Babos Istvánt barátságos légkör fogadta a városházán, ahol el tudná képzelni az életét a nyugállományba vonulásáig, ha a körülmények úgy alakulnak. Babos István a tisztességes munka híve Fotó: Tésik Attila A szentesi önkormányzat régóta hirdette a műszaki osztályvezetői állást, amelyre az interneten figyelt fel a Szigetszentmiklóson élő Babos István felesége. Az ötvenéves okleveles építészmérnök legutóbb Érd főépítészeként tevékenykedett, régebben tanított a pécsi főiskolán, és jelenleg is tagja a Pest megyei építészkamarának. Azt mondja viccesen, hogy nem a szentesiek csábították őt el, hanem a hitvese adta el a Kurca-parti településre. A neje most Csepelen dolgozik, ám Babos István nem zárja ki azt sem, hogy később Szentesre költözzenek. Ha a körülmények úgy alakulnak, még az sem elképzelhetetlen, hogy a műszaki osztályvezetői székből vonul nyugállományba. A hivatalban egyébként barátságos légkör fogadta, nem úgy veszik a munkatársai, hogy „a nyakukra ültették". Felfigyelt-e arra az osztályvezető, hogy Szentesen máris utca viseli a nevét? Azt mondja erre nevetve: szokta nézni a térképet, amelyen tényleg észrevette a Babos utcát. Ám Szentes történetét még nem ismeri, ezért nem tudja, hogy a babról nevezték-e el az utcát, vagy egy család nevét viseli. Azt ellenben már régóta tudja, hogy az alföldi emberek, a mezővárosokban élő családok mindig is adtak a lakóhelyük megjelenésére. Ezzel szembesül Babos István Szentesen is, amelynek épített környezetéről úgy vélekedik: erre büszkének kell lenniük az ittenieknek. A rossz állagú Petőfi Szállót azért is sajnálja, mert a szecesszió a kedvencei közé tartozik. Nemcsak a városközpontban látott esztétikailag igényes épületeket, hanem a település külső részein is vannak szép homlokzatú családi házak. A lakótelepek pedig, mint mindenhol az országban, azt a kort jelenítik meg, amelyben elhatározták, hogy így teremtenek otthont a lakosság tömegeinek. Az 1990 utáni időszak építészetéről úgy vélekedik: nagy volt a kavalkád, de az nem feltétlenül rosszat jelent. Mindig lesznek viszont olyan épületek, amelyeknek nem kellene megépülniük. Az építésügyet közügynek nevezi Babos István, hozzátéve: mindenkit érint. Egy műszaki embert szerinte az alázat kell vezéreljen. Az építési fegyelmet viszont mindenkinek illik betartania, mert Szentesen sem áll még mindenki úgy a jogszabá- lyokhoz, ahogyan az elvárható lenne. Példaként említi Németországot vagy Ausztriát, ahol senkinek sem jutna eszébe, hogy engedély nélkül építkezzen. Meggyőződése különben, hogy nem minden esetben a laikus honpolgár a hibás, aki elkezd építeni engedély nélkül. Tapasztalata szerint hazánkban a kivitelezők olyan feladatot is elvállalnak, amelyhez nincs tervdokumentáció. Babos István egyébként tisztességes munkát ígér, amelynek elvégzéséhez nyugalom és idő kell