Franciául cikizték a matekórát a szentesi diákok  Nem adták el hazánkat a Szent Erzsébet tanulói Ajánlja a cikket?         | 2005-05-19 | Balázsi Irén Hazánkat képviselték Franciaországban a nemzetközi gyermekszínjátszó fesztiválon a szentesi Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola diákjai. A produkciójuk sikeres volt: jó néhány városba meghívták őket a matekórát parodizáló előadásukkal. Fellépés előtt a szentesi Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola diákjai DM/DV-fotó A legjobb komikus darabnak értékelte a zsűri a szentesi Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola A probléma című darabját, amelyet még tavaly mutattak be Bíró Gáborné igazgatóhelyettes tanítványai Mátészalkán, a francia nyelvű színjátszó fesztiválon. A matekórát parodizáló előadáson fellépett velük három fiú Gémes Anna pedagógus diákjai közül, akik azóta a gimnáziumba járnak. Nos, ezt az alkalmi színtársulatot hívták most meg az előző évi sikereik jutalmaként Franciaországba, a nemzetközi gyermekszínjátszó fesztiválra. A Canteleu nevű kisvárosban megrendezett egyhetes találkozón hazánkat csak ez a csoport képviselte. A francia nyelv magas szintű ismerete segíthette a külföldi szerepléshez a gyerekeket, hiszen színjátszószakkörbe nem járnak, franciául viszont nyolc éve tanulnak. Belgiumból, Bulgáriából, Olaszországból és Romániából érkeztek a csapatok, amelyek a franciákkal együtt vettek részt a seregszemlén. A külföldi szereplők közül egyébként a szentesiek voltak a legfiatalabbak, így a teljesítményük még méltóbb az elismerésre. A franciáknak annyira tetszett az előadásuk, hogy – mint a menő színtársulatokat szokás – különböző városokba tájolni hívták meg a katolikus iskola diákjait. Nyolcszor adták elő a darabot, amelyet minden alkalommal a közönség tapsa kísért. Valójában ez volt a jutalmuk, mert a fesztiválon nem minősítették, nem rangsorolták a produkciókat. Az ott szerzett élmények azonban minden díjnál emlékezetesebbek maradnak, s mint mondták a gyerekek: már ezért is érdemes volt franciául tanulni. Nem feledik persze a piaci forgatagot sem, ahol minden külföldi csoport hazája jellemző produktumait kínálta. A szentesiek őrölt paprikát, kézimunkát, mézeskalácsot árultak, ám a vásári forgatagban az egyik kislánytól a címeres kitűzőjét akarta megvenni valaki. Most úgy emlékeztek erre az epizódra: „Nem adtuk el Magyarországot." Bíró Gáborné büszke a tanítványaira, akiket a franciák a külföldi vendégek közül a legszimpatikusabb jelzővel illettek.