Álom és valóság a szentesi galériában  Balázs Árpád barátsága jó ajánlólevél Ajánlja a cikket?         | 2005-04-27 | Balázsi Irén Nem mindenkinek tetszik Tóth Ernő festőművész lírai groteszk világa. Az alkotó Balázs Árpád zeneszerző, Szentes díszpolgárának a barátja, s ez mindenképpen jó ajánlólevél volt a főtéri galéria látogatóinak. Balázs Árpád (jobbról) jó szívvel ajánlja barátja, Tóth Ernő világát. Köztük Varróné Szabó Ildikó, a művelődési központ igazgatóhelyettese. Fotó: Vidovics Ferenc A szentesi művelődési központ galériájának a törzsközönsége feltehetőleg Koszta József városának miliőjéből adódóan is a realista piktúrát kedveli. A természetelvű képeknek mindig nagy sikerük van, legyen bárki is az alkotójuk. A most látható kiállítás viszont nem tartozik a festészet alföldi irányzatához, hanem gondolkodásra készteti a szemlélőt. Tóth Ernő budapesti festőművész saját alkotásait „a nem könnyű világ" kategóriába sorolta a minapi tárlatnyitón, elismerve: van, aki nagyon szereti a képeit, ám olyan is akad, aki utálja. Az előbbiek közé tartozik a szentesi születésű, a településhez máig ezer szállal kötődő, Erkel-díjas zeneszerző, Balázs Árpád. A Kurca-parti város díszpolgára a barátjának említette Tóth Ernőt, és azt szerette volna, ha a szentesiek is megismerkednek vele. A komponista mesélte a kiállítás megnyitóján, hogy a szigligeti alkotóházban sok időt szoktak tölteni. Egyik ilyen alkalommal hozta össze őket a jó soruk Szűcs Lajos szentesi alpolgármesterrel, aki az önkormányzat Szigligeten lévő nyaralójában üdült. A strandon találkoztak ők hárman, s akkor határozták el: Tóth Ernő sajátos világát megmutatják a szentesieknek is. Nos, Balázs Árpád ajánlólevele megtette a maga hatását, hiszen aki őt kedveli, az megszerette az újabban szobrászattal is foglalkozó festőművész líraian groteszk világát. A Hódmezővásárhelyen korábban Tornyai-díjjal elismert Tóth Ernő és a komponista művészete között lelki rokonság van. Balázs Árpádra ugyanúgy a humánum a jellemző, mint ahogyan a barátja emberközeli alkotásaira. A szentesi galériában több festményen látható kert, közülük mintegy összegző műnek számít a Festő kertje című, amelyen felsorakoznak a kedves figurák: bohócok, mutatványosok, krampuszok. Álom és valóság keveredik a vásznon, s ez gondolkodásra készteti a szemlélőt. Tóth Ernő a hibáinkat, gyengéinket karikírozza ki, ám teszi mindezt megértő szeretettel. E nagyméretű kép láttán úgy fogalmazott Balázs Árpád: a tündérkert lakója szeretne lenni az ember.