Közmunkát is vállalna a diplomás restaurátor  A mindszenti Szabó János a helyi múzeumban szeretne dolgozni Ajánlja a cikket?         | 2005-04-26 | Restaurátori diplomával nem könnyű elhelyezkedni Mindszenten – így a helyi múzeumban akár közmunkásként is dolgozna Szabó János. A szakember Márianosztrán, Zebegényben és Szentesen is bizonyította már rátermettségét, de ragaszkodik szülővárosához. Szabó János gyermekkora óta ismeri a múzeum gyűjteményét. Fotó: Tésik Attila Több mint húsz éve végezte el a képzőművészeti főiskola restaurátori szakát a mindszenti Szabó János, aki ezt követően még a műszaki egyetemre is beiratkozott, s a műemlékvédelem területén gyarapította ismereteit. Gyermekkori álmait valóra váltva az ország számos pontján dolgozott restaurátorként. Keze munkáját dicséri a márianosztrai templom karzatának és orgonájának felújítása. Élt Szentendrén, s közben a zebegényi szabadiskolán ifjú restaurátorokat oktatott. Több mint tíz évig dolgozott a szentesi múzeumban is, ahol a régészeti leletek helyreállításával foglalatoskodott, de részt vett a Békés megyei vésztőmágori ásatások munkálataiban is. Legutoljára pedig magánzóként próbált boldogulni, azaz vállalkozásban restaurált gyűjteményeket. Mindeközben társadalmi munkában a vásárhelyi szobrászművész Samu Katalin által a városnak adományozott, mintegy 60 alkotás helyreállításán dolgozott. Saját vállalkozása nem sokat hozott a konyhára. Szabó János szerint ugyanis a csupán egy-két régiséggel büszkélkedő tulajdonosok nem szívesen fizetnek jelentősebb összegeket a restaurálásra. Komolyabb gyűjtőket pedig ezen a vidéken nem igazán lehet találni. Így aztán a mindszenti szakember úgy döntött, hogy diploma ide, diploma oda, megpróbál közmunkásként elhelyezkedni a kisváros múzeumában. Már be is adta a pályázatát az önkormányzathoz, s reméli, hogy négyórás állásban alkalmazzák majd. Bár tisztában van azzal, hogy Mindszenten egyébként is nehéz munkát találni, egy restaurátornak meg pláne nincs könnyű dolga. Ő azonban családi okok miatt ragaszkodik szülővárosához, s bízik a sikerben. Szerinte ugyanis szinte mindegy, milyen státusban dolgozik az ember, csak szeresse, amit csinál. Márpedig ő gyermekkora óta ismeri a település helytörténeti gyűjteményét, ezért szívesen foglalatoskodik majd a felújításukkal. Amíg kiderül, hogy megkapja-e az állást, a helyi alkotókör munkái felett bábáskodik, s kiállításokat szervez.