Tíz év után
újra bejutott a legjobb négy közé a Szeged a férfi vízilabda OB
I-ben! A Beton előtt az utolsó akadályt a megyei rivális, a
Legrand-Szentesi VK jelentette. Gyöngyösi András tanítványai
kiélezett, hatalmas csatában koronázták meg egész éves remek
teljesítményüket. Az elődöntőben a Domino vár rájuk.
Szeged Beton
VE–Legrand-Szentesi VK 5–4 (1–1, 2–2, 0–0, 2–1) OB I-es
férfi vízilabda-mérkőzés. Újszegedi sportuszoda, 500 néző. Vezette:
Marjay, Martinovics. Szeged: BARÁT – Ágner, VARGA P. 1, Molnár
P., Tóth L., KOMLÓSI, LEHMANN 3. Csere: Éles 1, Boros, Pataki,
Munkácsy. Edző: Gyöngyösi András. Szentes: HORVÁTH T. – SOMOGYI
2, Németh D. 1, Berki, Torday 1, SZÉNÁSZKY, Juhász Zs. Csere: Szabó
N., Kis I. Edző: Vidumanszky László. Gól – emberelőnyből: 5/1,
ill. 4/3.
Gyöngyösi mester sajátos öröme: a Szeged
Beton VE a négy közé jutott Fotó: Miskolczi
Róbert
Körtvélyessy Péter, a Szeged
Beton VE elnöke próbálta ugyan leplezni feszültségét, de az
sehogysem ment neki: „Hú, nagyon ideges vagyok, jó lenne már másfél
órával idősebbnek lenni" – magyarázta a bemelegítés közben. Érthető
volt a klub első emberének izgatottsága, elvégre a tét sem volt ám
akármi: a négy közé jutás! A szakosztály-igazgató, Juhász György már
jóval nyugodtabbnak tűnt: „Nyerünk két góllal".
A szentesiek
nem számíthattak Szebeni Zoltánra, aki kertészkedés közben
megsebesítette jobb kezének középső ujját, míg Vígh Róbert
gerincbántalmai miatt hagyta ki a találkozót. „A rossz előjelek
ellenére szoros meccsre számítok" – jelentette ki a Legrand trénere,
Vidumanszky László.
A megyei rangadó első játékrészére a
kapkodás, az idegeskedés volt leginkább a jellemző. Elsősorban a
szegediekre kivetítve, ugyanis a hatalmas tét bénítólag hatott
rájuk, míg a Szentesen nyugodtan pólózhatott, számára a presztízst
leszámítva, különösebben nem osztott, nem szorzott a találkozó.
Egy-egy gólt, valamint remek kapusteljesítmények láthattak a nézők,
akik kezükben szorították a mobiltelefonjukat. Hívást vártak,
mégpedig fontosat.
Az FTC–Domino meccs végeredményét. Amikor
megtudták, hogy a címvédő 11–4-re nyert, nagy éljenzésben
részesítették dr. Molnár Tamásékat. „A Honvéd megtette, amit várt
tőle a haza, most már minden csak rajtunk múlik" – jegyezte meg egy
szegedi drukker. Ami momentán azt jelentette, hogy már a döntetlen
is a Szeged elődöntőbe jutását jelentené.
Hittek benne
Az
alapszakasz befejező utolsó hat fordulójában ötször nyertek a
szegediek. A hatodik helyről lépésről, lépésre törtek felfelé
a tabellán. Óriási lelki tartással bírtak, a kiélezett
szituációkban rendre az ő akaratuk érvényesült. A sor
kezdődött a Vasas legyőzésével, aztán folytatódott a BVSC két
vállra fektetésével, aztán jött a két 5–4-es meccs, a Fradi,
majd most a Szentes elleni. Mindegyik arról szólt, ha nem
hozzák a két pontot, oda a négy közé jutás. Természetesen
voltak nehezebb periódusok a találkozókon belül, volt úgy,
hogy nagyon nem ment, de még a legádázabb ellenségük sem
foghatta rá bármelyik betonos pólósra, hogy nem akar, hogy nem
küzd utolsó leheletéig – a győzelembe vetett hit, mindig ott
volt a fejekben, a kezekben.
Ezt
persze tudták a betonosok is, nem beszélve a legrandosokról. Az
előbbiek sortűz alá vették az ellen kapuját, de ott Horváth Tamás
fogott, mint a festék, elképesztő bravúrok sorozatát mutatta be.
Szegedi „kollégája", Barát Ferenc is válogatott formában ügyködött,
ezáltal góliszonyban szenvedtek a csapatok. A vendégek igen lelkes
és hangos szurkolótábora jókedvűen biztatta az övéit, a másik oldal
viszont egyre inkább sápadni látszott. Három kettőnél vette át
először a Beton a vezetést, de a Szentes mindig tudott egyenlíteni.
Például 4–3-nál is, ekkor történetesen az elmúlt évadban a Szegedben
szerepelt Torday Árpád. És már csak 3 perc 27 másodperc volt hátra a
meccsből. „Bánja a fene az ikszet, csak legyen már vége" –
mondogatták többen is. Fohászukat nem vette figyelembe Lehmann
István, aki úgy tett, mintha a jobb sarkot célozná meg, hogy aztán a
balba vágja a labdát, 5–4. Az utolsó perc elején óriási robaj rázta
meg az uszodát: Torday elhibázott emberelőnye után egymás nyakába
ugrottak a szegedi szimpatizánsok, Gyöngyösi András edző – akárcsak
egy hete a Fradi ellen – kezeit ökölbe szorítva a földre rogyott,
majd eltűnt a hátsó kijáraton. Magában akart ünnepelni, mert
pontosan tudta, a hátralévő másodpercekben már nem kaphat csapata
két gólt.
Nem kapott, nemhogy kettőt, egyet sem, ez pedig azt
jelentette, hogy a Szeged tíz év után újra bejutott – a Domino, a
Vasas, és az Eger mögött negyedikként – az OB I legjobb négy
együttese közé!
Európában a
gyöngyösi-legények
Amikor szombat este 8 óra
tájékán megszólalt a megyei rangadó végét jelző dudaszó,
azontúl, hogy a Szeged Beton VE bejutott a bajnoki elődöntőbe,
az is eldőlt, a gárda kvalifikálta magát a 2005/2006-os
nemzetközi kupaszínpadra. A LEN-kupa-szereplés már tuti, de
egyáltalán nem biztos, hogy Barát Ferencék „csak" a második
számú kupában indulnak. Igen, hiszen, ha az első három között
végeznek, akkor bizony a legeslegjobb európai csapatok
vetélkedése, az Euroliga vár(na) rájuk. Az elődöntőben ugyan
parányi esély mutatkozik a Domino legyűrésére, de a harmadik
helyért – amit egy sima, oda-visszavágós rendszerben
bonyolítanak le – már bármi megtörténhet akár a Vasas, akár az
Eger ellen.
Azonos pontszám
esetén az egymás elleni eredmény döntött. Az 1–4. helyért a Szeged a
Dominóval csatázik az elődöntőben, az 5–8. helyért a Szentes először
az Újpesttel csap össze.