Csók a kézre  Bátyi Zoltán jegyzete Ajánlja a cikket?         | 2005-03-08 | "...fogadjuk meg, mi, férfiak, hogy a 2005. esztendő nőnapján új életet kezdünk, amelyben több hely jut a nők megértésének, tiszteletének. Majd nyomjunk egy cuppanós csókot hölgyeink arcára, mert ők oly drágák, hogy még el is hiszik fogadkozásainkat." Mégis, melyiket szeressem? Talán azt a kis szöszkét, aki tavaszra várva, de még fagytól pirult arccal bámulja ábrándos tekintetével a szegedi Széchenyi téri platánokat, és szépségétől izzadtságcsepp gördül még a fák hátán is? Vagy azt a mosolygósat, aki vaskos akták súlya alatt görnyed, de kacagása végigszalad a folyosón, s jókedvétől táncra perdül a hivatal? Netán szerelmesedjek ama csupaszeplő anyukába, aki eltűri házassága összes nyűgét, gyerekkel pöröl, mosógép és porszívó között rohangálva sóhajtja, fitneszterem, ja, az kéne még nekem! Ugyan, miféle balgaság, még a kérdést is föltenni? Hiszen nincs nő kerek e világon, akinek ne csókolhatnám meg kezét tisztelettel, ha csak belegondolok, mekkora súlyokat is pakol hátára az élet. Maszatos, rossz kölyöktől már az óvodában megkapja első pofonját, hogy aztán az iskolában cibálják meg lurkók a haját. Később hiába reménykedik – csak megáll az idő –, a szerelemtől csókos évek elröppennek, mint gyors szárnyalású madár, s már családról kell gondoskodnia, gyermekéért izgulhat, miközben számlákat rendez, pénzt oszt és szoroz. És persze férjét hallgatja – ugyan miért panaszkodsz, nem is te mosol, hanem a gép. Majd még el sem feledte, hogyan is folyt szeméből a könny, amikor fia, az a nyurgára nőtt kamasz, iskolájából ballagott, máris kérdést szegeznek mellének – ugye, mama, szívesen vigyázol az unokádra, míg mi a Tátrában síelünk? Nők sorsa ez? Hát ki másé? Fordulhat bármerre is a világ kereke, vehetünk bármekkora csokrot is nekik a nők világnapján, életüket – valljuk be mi, férfiak, legalább magunknak – nem sokkal könnyítettük meg. Pedig ha valaki megérdemelne az igazságtalan világtól egy kevéske igazságot, az éppen a nő, aki kipárnázza férfiak, gyerekek életét. De gyanítom, neki már a mamutból is a legrágósabb falat jutott, s amíg nagy hadfiaknak sok hősi tettért, földet perzselő háborúért emlékműveket állítottak, addig a nőnek e tengernyi férfi hősben kellett tartani a lelket, s új életet varázsolni a romok közé. Mert a gyenge nő már csak olyan, hogy nélküle a férfiak összeomlanának, mint kártyavárak szoktak. És azt se tudnák, mit is jelentenek ilyen fogalmak: szépség, hűség, gondoskodás. Persze az évnek egyetlen napján (ma van, uraim, csak nem elfelejteni) kinyílik a férfi szeme, s még azt is belátja a teremtésnek koronája, hol, mikor, mennyit hibázott. Érdekes, e nagy leltár végén mindig elhisszük: adósságunkat kereken egyetlen csokor virággal (plusz bonbon) le tudjuk róni. Nos, az idei nőnap éppen azért lehetne különb a többinél, mert bevalljuk: a csokor, sikerülhetett bármilyen színesre is, nagyon kevés. Éppen ezért fogadjuk meg, mi, férfiak, hogy a 2005. esztendő nőnapján új életet kezdünk, amelyben több hely jut a nők megértésének, tiszteletének. Majd nyomjunk egy cuppanós csókot hölgyeink arcára, mert ők oly drágák, hogy még el is hiszik fogadkozásainkat. Továbbá: Filctollas szavazólap Átszállás – de hová? Fészekkamat Paprikásos paprika A megoldás