|
Csók a kézre
Bátyi Zoltán jegyzete
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-03-08 |
|
| |
 |
 "...fogadjuk meg,
mi, férfiak, hogy a 2005. esztendő nőnapján új életet kezdünk,
amelyben több hely jut a nők megértésének, tiszteletének. Majd
nyomjunk egy cuppanós csókot hölgyeink arcára, mert ők oly drágák,
hogy még el is hiszik fogadkozásainkat."
 |
|
 |
Mégis, melyiket szeressem? Talán azt
a kis szöszkét, aki tavaszra várva, de még fagytól pirult arccal
bámulja ábrándos tekintetével a szegedi Széchenyi téri platánokat,
és szépségétől izzadtságcsepp gördül még a fák hátán is? Vagy azt a
mosolygósat, aki vaskos akták súlya alatt görnyed, de kacagása
végigszalad a folyosón, s jókedvétől táncra perdül a hivatal? Netán
szerelmesedjek ama csupaszeplő anyukába, aki eltűri házassága összes
nyűgét, gyerekkel pöröl, mosógép és porszívó között rohangálva
sóhajtja, fitneszterem, ja, az kéne még nekem!
Ugyan, miféle
balgaság, még a kérdést is föltenni? Hiszen nincs nő kerek e
világon, akinek ne csókolhatnám meg kezét tisztelettel, ha csak
belegondolok, mekkora súlyokat is pakol hátára az élet. Maszatos,
rossz kölyöktől már az óvodában megkapja első pofonját, hogy aztán
az iskolában cibálják meg lurkók a haját. Később hiába reménykedik –
csak megáll az idő –, a szerelemtől csókos évek elröppennek, mint
gyors szárnyalású madár, s már családról kell gondoskodnia,
gyermekéért izgulhat, miközben számlákat rendez, pénzt oszt és
szoroz. És persze férjét hallgatja – ugyan miért panaszkodsz, nem is
te mosol, hanem a gép. Majd még el sem feledte, hogyan is folyt
szeméből a könny, amikor fia, az a nyurgára nőtt kamasz, iskolájából
ballagott, máris kérdést szegeznek mellének – ugye, mama, szívesen
vigyázol az unokádra, míg mi a Tátrában síelünk?
Nők sorsa
ez? Hát ki másé? Fordulhat bármerre is a világ kereke, vehetünk
bármekkora csokrot is nekik a nők világnapján, életüket – valljuk be
mi, férfiak, legalább magunknak – nem sokkal könnyítettük meg. Pedig
ha valaki megérdemelne az igazságtalan világtól egy kevéske
igazságot, az éppen a nő, aki kipárnázza férfiak, gyerekek életét.
De gyanítom, neki már a mamutból is a legrágósabb falat jutott, s
amíg nagy hadfiaknak sok hősi tettért, földet perzselő háborúért
emlékműveket állítottak, addig a nőnek e tengernyi férfi hősben
kellett tartani a lelket, s új életet varázsolni a romok közé. Mert
a gyenge nő már csak olyan, hogy nélküle a férfiak összeomlanának,
mint kártyavárak szoktak. És azt se tudnák, mit is jelentenek ilyen
fogalmak: szépség, hűség, gondoskodás. Persze az évnek egyetlen
napján (ma van, uraim, csak nem elfelejteni) kinyílik a férfi szeme,
s még azt is belátja a teremtésnek koronája, hol, mikor, mennyit
hibázott. Érdekes, e nagy leltár végén mindig elhisszük:
adósságunkat kereken egyetlen csokor virággal (plusz bonbon) le
tudjuk róni.
Nos, az idei nőnap éppen azért lehetne különb a
többinél, mert bevalljuk: a csokor, sikerülhetett bármilyen színesre
is, nagyon kevés. Éppen ezért fogadjuk meg, mi, férfiak, hogy a
2005. esztendő nőnapján új életet kezdünk, amelyben több hely jut a
nők megértésének, tiszteletének. Majd nyomjunk egy cuppanós csókot
hölgyeink arcára, mert ők oly drágák, hogy még el is hiszik
fogadkozásainkat.
|
 |
|
|
 |
 Továbbá:
Filctollas
szavazólap
Átszállás –
de hová?
Fészekkamat
Paprikásos
paprika
A megoldás
| |