|
Kicsi az iparosok tortája
Megyei elnöknek választották a szentesi Bőhm
Sándort
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-03-03 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 A megyében
működő ipartestületek területi szövetségének elnöke lett a szentesi
Bőhm Sándor, aki több ezer társa érdekeinek képviseletét vállalta. A
bélyegzőkészítő- és kulcsmásolómester azt vallja, hogy ha nem
segítik egymást, mindannyian tönkremennek.
 |
|
 |
![]() |
Bőhm Sándor szerint eldobós világ a mai.
Fotó: Tésik Attila | Még 1971-ben lett
iparos Bőhm Sándor, akinek műszerész a szakmája. Szegeden váltotta
ki az engedélyt, amelyet két év múlva a család Szentesre költözése
miatt visszaadott. Most már tudja, hogy nem kellett volna, csak
áthelyeztetni a Kurca-parti településre. A bélyegzőkészítő- és
kulcsmásolómester megfizette a tanulópénzt azért, mert akkoriban nem
foglalkozott szervezeti kérdésekkel. Bőhm Sándor a rendszerváltozás
idején lett a helyi ipartestület elnöke, aki közel ül a tűzhöz,
hiszen az országos szövetség felügyelőbizottságának az
elnökhelyettese is. A megyei ipartestületek területi szövetségének
új vezetője az országos tisztségéből adódóan a legfrissebb
információkhoz is tudja juttatni a társait.
Bőhm Sándornak
egyébként az édesapja is iparos volt Budapesten. Angol úriszabónak
tanult, ám a múlt század ötvenes éveitől üldözték a kisiparosságot.
Az ipartestület megyei elnökének apját előbb átkeresztelték ballon-
és esőkabát-készítőnek, majd bekényszerítették a szövetkezetbe. Bőhm
Sándor szerint most sem könnyebb a mesterek sorsa.
A
rendszerváltozás meghozta ugyan az abszolút szabadságot, a piac
felszabadult, ám azt a bizonyos tortát többfelé kell vágni. Ezt úgy
érti az elnök, hogy sok a vállalkozó, a megrendelő pedig egyre
kevesebb. „Eldobós" világnak nevezi a mostanit, amelyet úgy
jellemez: egyszerűbb olcsón eladni a portékát, mint megjavíttatni.
Drága az alkatrész, ha egyáltalán lehet kapni, ezért az emberek
inkább új készüléket vesznek, a régit meg kidobják. Bőhm Sándor
szerint a gyártókat legfeljebb papíron kötelezik az alkatrészek
előállítására, ám azt senki sem ellenőrzi.
Emelkedett-e az
utóbbi időben az iparosok száma? Nagyon diplomatikusan azt
válaszolja erre Bőhm Sándor, hogy egyre többen próbálnak megélni,
egyre nehezebben. Azt is hozzáteszi: a vállalkozások száma nőtt a
rendszerváltozás óta, de a munka kevesebb. A műhelyekben ugyanis
lemérhető, hogy a lakosság nagy részének életszínvonala csökken,
kevés pénz jut a szolgáltatások igénybevételére.
Az elnök
szerint van azonban az iparosok között egy szűk réteg, amely
jelentős tőkével jól boldogul. A többség azonban azért küzd, hogy
talpon maradjon. Bőhm Sándor azt mondja: össze kell fogniuk, mert
különben tönkremennek.
Úgy van vele, hogy több embernek
erősebb a hangja, és elhallatszik, ahová kell. Bőhm Sándor viszont
nem mindig a nagy hangjával, hanem a munkabírásával, az érveivel és
nem utolsósorban a kompromisszumkészségével dolgozik a társai
érdekében. A fizetsége mindezért jó esetben egy köszönöm, mert egy
fillér tiszteletdíjat sem vesz fel. Nem titkolt célja egyébként az,
hogy visszacsalogassa az ipartestületek területi szövetségéből
korábban kivált szegedieket is a soraikba.
|
 |
|
|
 |
| |