Kicsi az iparosok tortája  Megyei elnöknek választották a szentesi Bőhm Sándort Ajánlja a cikket?         | 2005-03-03 | Balázsi Irén A megyében működő ipartestületek területi szövetségének elnöke lett a szentesi Bőhm Sándor, aki több ezer társa érdekeinek képviseletét vállalta. A bélyegzőkészítő- és kulcsmásolómester azt vallja, hogy ha nem segítik egymást, mindannyian tönkremennek. Bőhm Sándor szerint eldobós világ a mai. Fotó: Tésik Attila Még 1971-ben lett iparos Bőhm Sándor, akinek műszerész a szakmája. Szegeden váltotta ki az engedélyt, amelyet két év múlva a család Szentesre költözése miatt visszaadott. Most már tudja, hogy nem kellett volna, csak áthelyeztetni a Kurca-parti településre. A bélyegzőkészítő- és kulcsmásolómester megfizette a tanulópénzt azért, mert akkoriban nem foglalkozott szervezeti kérdésekkel. Bőhm Sándor a rendszerváltozás idején lett a helyi ipartestület elnöke, aki közel ül a tűzhöz, hiszen az országos szövetség felügyelőbizottságának az elnökhelyettese is. A megyei ipartestületek területi szövetségének új vezetője az országos tisztségéből adódóan a legfrissebb információkhoz is tudja juttatni a társait. Bőhm Sándornak egyébként az édesapja is iparos volt Budapesten. Angol úriszabónak tanult, ám a múlt század ötvenes éveitől üldözték a kisiparosságot. Az ipartestület megyei elnökének apját előbb átkeresztelték ballon- és esőkabát-készítőnek, majd bekényszerítették a szövetkezetbe. Bőhm Sándor szerint most sem könnyebb a mesterek sorsa. A rendszerváltozás meghozta ugyan az abszolút szabadságot, a piac felszabadult, ám azt a bizonyos tortát többfelé kell vágni. Ezt úgy érti az elnök, hogy sok a vállalkozó, a megrendelő pedig egyre kevesebb. „Eldobós" világnak nevezi a mostanit, amelyet úgy jellemez: egyszerűbb olcsón eladni a portékát, mint megjavíttatni. Drága az alkatrész, ha egyáltalán lehet kapni, ezért az emberek inkább új készüléket vesznek, a régit meg kidobják. Bőhm Sándor szerint a gyártókat legfeljebb papíron kötelezik az alkatrészek előállítására, ám azt senki sem ellenőrzi. Emelkedett-e az utóbbi időben az iparosok száma? Nagyon diplomatikusan azt válaszolja erre Bőhm Sándor, hogy egyre többen próbálnak megélni, egyre nehezebben. Azt is hozzáteszi: a vállalkozások száma nőtt a rendszerváltozás óta, de a munka kevesebb. A műhelyekben ugyanis lemérhető, hogy a lakosság nagy részének életszínvonala csökken, kevés pénz jut a szolgáltatások igénybevételére. Az elnök szerint van azonban az iparosok között egy szűk réteg, amely jelentős tőkével jól boldogul. A többség azonban azért küzd, hogy talpon maradjon. Bőhm Sándor azt mondja: össze kell fogniuk, mert különben tönkremennek. Úgy van vele, hogy több embernek erősebb a hangja, és elhallatszik, ahová kell. Bőhm Sándor viszont nem mindig a nagy hangjával, hanem a munkabírásával, az érveivel és nem utolsósorban a kompromisszumkészségével dolgozik a társai érdekében. A fizetsége mindezért jó esetben egy köszönöm, mert egy fillér tiszteletdíjat sem vesz fel. Nem titkolt célja egyébként az, hogy visszacsalogassa az ipartestületek területi szövetségéből korábban kivált szegedieket is a soraikba.