Nehéz az élet a sártenger közepén
 Molnárné tanyája szinte megközelíthetetlen Lajosszálláson

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2005-03-02 | Blahó Gabriella

Hetekig nem tudta óvodába vinni kisgyermekeit Molnárné Orbán Erzsébet, aki kétségbeesett hangú levelet küldött szerkesztőségünkbe. A lajosszállási tanyát olvadáskor, esőben sártenger veszi körül, busz már nem jár a közelben. Az asszonyt fölvették volna egy varrodába, a tulajdonos azonban nem látta biztosítottnak, hogy időben odaér a munkahelyére. Molnárné reméli, mire fia iskolába megy, talál albérletet Nagymágocson.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Olvadáskor, vagy nagy esők után Molnárné Orbán Erzsébet házához szinte lehetetlen eljutni. Fotó: Tésik Attila
A Nagymágocs mellett lévő Lajosszálláson, a szarvasmarhatelep közelében él egy tanyán két gyermekével Molnárné Orbán Erzsébet. Az asszony a minap levélben fordult lapunkhoz. Azt írta: a hatéves Misi és a hároméves Fanni a hatalmas hó miatt hetekig nem tudott óvodába menni, Erzsébet nem merte megkockáztatni, hogy kerékpáron viszi el őket. Autóbusz hosszú idő óta nem jár erre, ugyanis a közlekedési társaságnak nem éri meg a betonút végéig sem elmenni, összesen két utas miatt. A betonút végétől néhány száz méterre van a tanya, melyet a minap mi sem tudtunk megközelíteni.

A közeli trágyadombokból folyó lé és a belvíz olyan mértékben elárasztotta a környéket, hogy autóval sem lehet átmenni rajta. Az asszony elmondta, két-három naponta elmegy a hét kilométerre lévő faluba kenyérért, addig a gyermekeire idős édesapja vigyáz otthon. Ha óvodából hozza haza őket, akkor a szarvasmarhatelepen át közelítik meg a tanyájukat: a kerékpárt a telepen hagyják, a kicsiket átemeli a kerítésen, s aztán gyalogosan érkeznek meg a házhoz. A gyerekek csaknem egy hónapig nem voltak oviban a zord télben, néhány napja újra járnak.

A kényszerszünet alatt édesanyjuk képességfejlesztő könyvekből tanítgatta őket, de most már elvitte őket a közösségbe. Az asszony elvált a férjétől, s most úgy érzi, magára maradt a megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Szeretne lakáshoz jutni, ahonnan könnyebben megközelíthető az iskola – jövőre kisfia első osztályos lesz, ezért nem engedheti meg magának, hogy heteket hiányozzon. Az ősszel kaphatott volna állást nőiruha-készítőként a helyi varrodában, de végül nem vették fel: a munkáltató nem látta biztosítottnak, hogy időben megérkezik a munkahelyére.

Czabarka János polgármester elmondta, a környéken öt tanya van, az öt tanya ára sem fedezné az útépítés költségét. A községfő szerint nincs más lehetőség, mint költözni, vagy a tavaszra várni. Amíg nem magánkézben volt a szarvasmarhatelep, addig járt egy kisbusz a falu és a telep között, azzal még lehetett közlekedni, de most már mindenki úgy oldja meg a problémáit, ahogy tudja. Ezsébet abban bízik, hogy talán kap albérletet a faluban, s ezzel együtt lehetősége nyílik állást vállalni.