|
Böjte Csaba a szeretet nagy erejéről Szentesen
Összegyűjtötte az utcagyerekeket a dévai
szerzetes
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-02-19 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Az erdélyi és
a moldvai csángó gyerekeknek gyűjtött Szentesen adományokat Böjte
Csaba ferences szerzetes. Azt vallja az atya, hogy mindenkinek meg
kell adni az esélyt az életben maradásra.
 |
|
 |
![]() |
Az Év embere címmel kitüntetett dévai
(Erdély) Böjte Csaba azt vallja, hogy mindenkinek esélyt kell
adni a boldogulásra. Fotó: Vidovics
Ferenc | Az éhhaláltól menti meg a
gyerekeket a Magyarországon tavaly az Év emberének választott Böjte
Csaba ferences szerzetes. A dévai árvák gyámolítója és a moldvai
csángók segítője a maga egyszerűségével kimondhatatlan hatással van
az emberekre. A szentesi látogatásakor a minap szűnni nem akaró
tapssal köszöntötték az atyát, aki azért érkezett a városba, hogy
adományokat gyűjtsön a pártfogoltjai taníttatására.
A
ferences szerzetes több mint egy évtizede szemelte ki magának a
rossz állagú dévai kolostort, amelyet a saját erejéből újíttatott
fel. Aztán összegyűjtötte az állomásokon kolduló, utcákon csellengő
gyerekeket, akiket bevitt a romos kolostorból kialakított árvaházba.
Azóta Romániában és Magyarországon is adományokat fogad el az atya
azért, hogy taníttatni tudja a rászorulókat. Böjte Csaba ugyanis azt
vallja: meg kell adni az esélyt mindenkinek a
boldogulásra.
Sokszor megtapasztalta az árvák megmentője,
hogy ha eléje került egy rossz gyerek, ő képes volt kihozni belőle a
jót. A székelyföldi Lacikát gyerekfejjel hozta világra az anyja, aki
később férjhez ment, lett még három babája, s az elsőszülött fiú
tehernek bizonyult. Lacit a nagymama nevelte, ám amikor az asszony
meghalt, egyedül maradt az unoka. Böjte Csaba a fiatalkorúak
börtönéből hozta ki Lacit. Az árvaházban derült ki róla, hogy bár
betöltötte a 12. évét, még nem tudott olvasni. A fiatalabb gyerekek
ezért csúfolták, Laci pedig a megtépázott tekintélyét seprűnyéllel
próbálta helyreállítani.
Csaba atya azonban imádkozott érte,
majd arra kérte a gyerekeket, hogy legalább egymást ne bántsák,
hiszen mindannyian szenvedtek már éppen eleget. A fiú azóta
megemberelte magát, és a szerzetes a tíz legjobb barátja között
említette. Az atya mindenesetre számtalanszor bebizonyította: képes
„kiszeretni a jót" az utcagyerekekből, a kis csirkefogókból is.
Attól függ a magyar nemzet jövője is, mondja, hogy egymásból
kihozzuk-e a szeretetet.
Böjte Csaba úgy véli, hogy a nemre
igennel kell válaszolni, a rosszra meg jóval. A moldvai csángóknak
iskolát kell építeni, amely épületnek – mint fogalmazott – lehet bal
és jobb szárnya.
A felnőttek egyébként sokat tanulhatnának a
dévai árvaház lakóitól, akik mindig jókedvűek. Csaba atya szerint
aki egyszer járt már közöttük, biztosan felkeresi őket megint, mert
a gyerekeket levakarni sem lehet az illető nyakából. A szerzetes úgy
véli: a Kárpát-medencében élő magyaroknak az Európai Unióban
lehetőségük lesz az összetalálkozásra. Ezen állítását azzal
egészítette ki, hogy nem azért mondta, mert valaki lefizette. Ám az
összetalálkozáshoz az kellene, ha meg tudnánk fogni egymás kezét.
|
 |
|
|
 |
| |