Az utcán halt meg László
 Senki nem értesítette a Janó családot a tragédiáról

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2005-02-11 | Blahó Gabriella

Néhány napja a szentesi fürdő előtt esett össze Janó László. A kiérkező mentősök már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A területileg illetékes háziorvos és a helyszínelő rendőrök sem értesítették a hozzátartozókat. Az elhunyt felesége este hiába várta haza Lászlót, s miután nem találta, a rendőrséghez fordult, akkor tudta meg: férje nincs többé. Az özvegy úgy érzi, méltatlanul bántak velük.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Nála volt a család valamennyi telefonszáma, mégsem szólt nekünk senki – mondja az özvegy, Katalin. Fotó: Blahó Gabriella
Reggel hétkor halt meg a szentesi fürdő előtt negyvenhat esztendős korában Janó László, ezt a felesége csak este hétkor tudta meg. Katalin nem érti, hogyan történhetett mindez, miért nem értesítette őket senki. Az özvegy úgy emlékszik, aznap hajnali öt órakor a férje még ellapátolta a havat a járdáról, hogy ő el tudjon indulni a munkába, s a gyógyfürdőbe készült. Elektromos kezelésre járt, mert a gerincét fájlalta – mondja Katalin. A múlt héten kedden reggel hét körül Janó László kilépve a fürdő ajtaján, hirtelen rosszul lett, összeesett. A kórbonctani vizsgálatokból az derült ki, hogy heveny szívizomelhalás végzett vele; korábban több szívinfarktuson is átesett már. Valószínűleg egy taxis hívta ki a mentőket.
A területileg illetékes háziorvos, dr. Pereczár György írta meg a halotti látleletet. A doktor azt mondja, a rendőrség által rendelkezésre bocsátott iratokból a halott vezetéknevét nem tudta kiolvasni, így az általa kitöltött papíron az nem is szerepel. A holttestet az ilyenkor szokásos eljárás szerint elszállították.

Délután fél négy után tért haza a munkából Vecseri utcai otthonukba Janó Lászlóné Katalin. Azt hitte, hogy a férje még a fürdőben van. Előfordult máskor is, hogy egy barátjával sokáig beszélgetett. Később azonban aggódni kezdett a feleség, felhívta férjét mobiltelefonon. Kétszer csörgetett hosszan, senki nem válaszolt. A harmadik próbálkozásnál a készülék azt jelezte, hogy a hívott fél nem érhető el. Katalin úgy véli, férjének holtteste ekkor már a temetkezési vállalatnál lehetett, a telefont ott kapcsolhatták ki.

A család ekkor már aggódni kezdett. Az özvegy leánya, veje, nővére sem sejtette, „hová tűnhetett Laci". Katalin a kórház sürgősségi osztályán a kora esti órákban értesült arról, hogy valószínűleg Janó László holttes-
tét szállították be – a számítógépes nyilvántartás szerint – a kórbonctanra. Este hétkor a rendőrségre indult Katalin, hogy megtudja pontosan, mi is történt. A kapitányságon vált nyilvánvalóvá számára: a férje meghalt és erről neki senki nem szólt. Az özvegy Földvári N. István rendőrkapitányhoz fordult panaszával. A rendőrtiszt bocsánatot kért a családtól.

A fürdő előtt lelte halálát a 46 éves Janó László. Fotó: Blahó Gabriella
A kapitány elismerte, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt. Elmondta, hogy egy egészségügyi, igazságügyi minisztériumi és belügyminisztériumi közös jogszabály rendelkezik a kórházon kívül elhunytakkal kapcsolatos eljárás módjáról, a hozzátartozók értesítéséről, az elszállításról, s ebben a háziorvosnak vannak kötelezettségei.

Ugyanakkor egy országos rendőr-főkapitánysági vezetői intézkedés az értesítésen kívül egyéb feladatokat ró a rendőrökre, és ebben mulasztottak a kollégái. Mint mondta, három rendőr ellen ezért fegyelmi eljárást indított. Földvári hangsúlyozta, hogy a vezetői utasítás betartását elvárja munkatársaitól.

Az elhunyt háziorvosa, Szabó Ildikó úgy nyilatkozott, hogy a közterületen elhunytak esetében a területileg illetékes háziorvos jár el. Arról viszont semmilyen jogszabály nem rendelkezik, hogy ilyen helyzetben kinek a kötelessége értesíteni a hozzátartozókat.

A család azóta eltemette halottját. Az özvegy számára érthetetlen, miért nem jutott senkinek eszébe, hogy nekik szóljon. Sokszor várta haza türelmetlenül a férjét, aki korábban fuvarozást is vállalt. Katalin úgy emlékszik, aggodalmára László rendszerint úgy válaszolt: „ne izgulj, mama, ha nem jövök, úgyis szólnak".