|
Az utcán halt meg László
Senki nem értesítette a Janó családot a
tragédiáról
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-02-11 |
Blahó Gabriella |
| |
 |
 Néhány napja
a szentesi fürdő előtt esett össze Janó László. A kiérkező mentősök
már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A területileg
illetékes háziorvos és a helyszínelő rendőrök sem értesítették a
hozzátartozókat. Az elhunyt felesége este hiába várta haza Lászlót,
s miután nem találta, a rendőrséghez fordult, akkor tudta meg: férje
nincs többé. Az özvegy úgy érzi, méltatlanul bántak velük.
 |
|
 |
![]() |
Nála volt a család valamennyi telefonszáma,
mégsem szólt nekünk senki – mondja az özvegy, Katalin. Fotó:
Blahó Gabriella | Reggel hétkor halt
meg a szentesi fürdő előtt negyvenhat esztendős korában Janó László,
ezt a felesége csak este hétkor tudta meg. Katalin nem érti, hogyan
történhetett mindez, miért nem értesítette őket senki. Az özvegy úgy
emlékszik, aznap hajnali öt órakor a férje még ellapátolta a havat a
járdáról, hogy ő el tudjon indulni a munkába, s a gyógyfürdőbe
készült. Elektromos kezelésre járt, mert a gerincét fájlalta –
mondja Katalin. A múlt héten kedden reggel hét körül Janó László
kilépve a fürdő ajtaján, hirtelen rosszul lett, összeesett. A
kórbonctani vizsgálatokból az derült ki, hogy heveny szívizomelhalás
végzett vele; korábban több szívinfarktuson is átesett már.
Valószínűleg egy taxis hívta ki a mentőket. A területileg
illetékes háziorvos, dr. Pereczár György írta meg a halotti
látleletet. A doktor azt mondja, a rendőrség által rendelkezésre
bocsátott iratokból a halott vezetéknevét nem tudta kiolvasni, így
az általa kitöltött papíron az nem is szerepel. A holttestet az
ilyenkor szokásos eljárás szerint elszállították.
Délután fél
négy után tért haza a munkából Vecseri utcai otthonukba Janó
Lászlóné Katalin. Azt hitte, hogy a férje még a fürdőben van.
Előfordult máskor is, hogy egy barátjával sokáig beszélgetett.
Később azonban aggódni kezdett a feleség, felhívta férjét
mobiltelefonon. Kétszer csörgetett hosszan, senki nem válaszolt. A
harmadik próbálkozásnál a készülék azt jelezte, hogy a hívott fél
nem érhető el. Katalin úgy véli, férjének holtteste ekkor már a
temetkezési vállalatnál lehetett, a telefont ott kapcsolhatták
ki.
A család ekkor már aggódni kezdett. Az özvegy leánya,
veje, nővére sem sejtette, „hová tűnhetett Laci". Katalin a kórház
sürgősségi osztályán a kora esti órákban értesült arról, hogy
valószínűleg Janó László holttes- tét szállították be – a
számítógépes nyilvántartás szerint – a kórbonctanra. Este hétkor a
rendőrségre indult Katalin, hogy megtudja pontosan, mi is történt. A
kapitányságon vált nyilvánvalóvá számára: a férje meghalt és erről
neki senki nem szólt. Az özvegy Földvári N. István rendőrkapitányhoz
fordult panaszával. A rendőrtiszt bocsánatot kért a családtól.
![]() |
A fürdő előtt lelte halálát a 46 éves Janó
László. Fotó: Blahó Gabriella | A
kapitány elismerte, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt.
Elmondta, hogy egy egészségügyi, igazságügyi minisztériumi és
belügyminisztériumi közös jogszabály rendelkezik a kórházon kívül
elhunytakkal kapcsolatos eljárás módjáról, a hozzátartozók
értesítéséről, az elszállításról, s ebben a háziorvosnak vannak
kötelezettségei.
Ugyanakkor egy országos
rendőr-főkapitánysági vezetői intézkedés az értesítésen kívül egyéb
feladatokat ró a rendőrökre, és ebben mulasztottak a kollégái. Mint
mondta, három rendőr ellen ezért fegyelmi eljárást indított.
Földvári hangsúlyozta, hogy a vezetői utasítás betartását elvárja
munkatársaitól.
Az elhunyt háziorvosa, Szabó Ildikó úgy
nyilatkozott, hogy a közterületen elhunytak esetében a területileg
illetékes háziorvos jár el. Arról viszont semmilyen jogszabály nem
rendelkezik, hogy ilyen helyzetben kinek a kötelessége értesíteni a
hozzátartozókat.
A család azóta eltemette halottját. Az
özvegy számára érthetetlen, miért nem jutott senkinek eszébe, hogy
nekik szóljon. Sokszor várta haza türelmetlenül a férjét, aki
korábban fuvarozást is vállalt. Katalin úgy emlékszik, aggodalmára
László rendszerint úgy válaszolt: „ne izgulj, mama, ha nem jövök,
úgyis szólnak".
|
 |
|
|
 |
| |