Tanyáról is menekültek a szentesi hajléktalanközpontba Ajánlja a cikket?         | 2005-02-09 | Balázsi Irén A krízishelyzetben éjjel-nappal fogadják a rászorulókat a szentesi hajléktalansegítő központban. Olyan lakója is van az intézménynek, aki nem tudta fűteni az otthonát, ezért menekült ide a fagy elől. A kemény hidegben a központ munkatársai azt kérik a járókelőktől, hogy jelezzék náluk, ha életveszély fenyeget valakit. Sorban állnak az ebédért a nappali melegedőben. Fotó: Tésik Attila A szentesi autóbusz-pályaudvar várójába menekültek sokan a rendkívüli hidegben, ám pár napja bezárták azt az éjszakai órákra. Néhány hete azonban még ott húzta meg magát a derekegyházi tanyavilágban élő hetvenéves András bácsi, aki annyira beteg volt, hogy a Volán-állomásról szállította el a mentő a kórházba. Onnan vitték el a rendőrök a hajléktalansegítő központba, ahol a férfi bevallása szerint Kocsyné Takács Ildikó, az intézmény megbízott vezetője és munkatársai mindenben segítik. A rokonai elől bujkáló idős ember nem adja vezetéknevét a történetéhez, ellenben azt elárulja: „Eléggé le voltam gatyásodva, amikor bekerültem ide". Azt tanácsolja a rászorulóknak, kopogtassanak az intézetben. Hozzáteszi: itt mindig jó meleg van, ne fagyjanak meg az utcán. A rendkívüli hidegből adódó krízishelyzetben azt kéri az intézményvezető a helybeliektől, hogy értesítsék őket, ha hajléktalant látnak a közterületen. Jó példát is említ: bajban lévő személlyel találkozott egy úr, aki taxin vitte ki hozzájuk a segítségre szoruló ismeretlen embertársát. Bár megtelt a hajléktalanközpont, mégsem küldenek el senkit. A nappali melegedőben legfeljebb szivacsokat raknak le, hogy éjszakára minden rászorulónak fedél legyen a feje fölött. Persze akarata ellenére senkit sem lehet kényszeríteni, hogy bemenjen a központba. Kocsyné Takács Ildikó azonban úgy véli: az intézményük már nem a klasszikus értelemben vett hajléktalanszálló. Annál is inkább nem, mert bekerülnek hozzájuk olyanok is, akiknek lenne hol lakniuk. Magyartésen van háza Balogh Mihálynénak, aki azt mondja: nem tudta megoldani otthon a fűtést, s azért került a szentesi intézetbe. Ha javul az idő, mindenesetre haza fog menni az ötvenes éveiben járó asszony. A szegvári Bereczki Jánosné korábban albérletben lakott, ám onnan „kitették". Mint meséli, három napot az utcán töltött, majd a szentesi hajléktalanközpontban talált menedéket. A fiatal nő hálás az intézmény munkatársainak a gondoskodásért. Nemcsak a megfagyástól védik meg a rászorulókat, hanem az éhenhalástól is. Takács Ildikóék sikeresen pályáztak a dél-alföldi módszertani központnál annak érdekében, hogy a meleg lábbelin, az automata mosógépen és szárítón kívül élelmiszereket is vegyenek az éhezőknek. A népkonyhai ebédből ugyanis csak húsz személynek jut, de ezekben a napokban negyvenhét lakója van a háznak. Az előrejelzések szerint lesznek még hideg éjszakák.