|
Tanyáról is menekültek a
szentesi hajléktalanközpontba
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-02-09 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 A
krízishelyzetben éjjel-nappal fogadják a rászorulókat a szentesi
hajléktalansegítő központban. Olyan lakója is van az intézménynek,
aki nem tudta fűteni az otthonát, ezért menekült ide a fagy elől. A
kemény hidegben a központ munkatársai azt kérik a járókelőktől, hogy
jelezzék náluk, ha életveszély fenyeget valakit.
 |
|
 |
![]() |
Sorban állnak az ebédért a nappali
melegedőben. Fotó: Tésik Attila | A
szentesi autóbusz-pályaudvar várójába menekültek sokan a rendkívüli
hidegben, ám pár napja bezárták azt az éjszakai órákra. Néhány hete
azonban még ott húzta meg magát a derekegyházi tanyavilágban élő
hetvenéves András bácsi, aki annyira beteg volt, hogy a
Volán-állomásról szállította el a mentő a kórházba. Onnan vitték el
a rendőrök a hajléktalansegítő központba, ahol a férfi bevallása
szerint Kocsyné Takács Ildikó, az intézmény megbízott vezetője és
munkatársai mindenben segítik.
A rokonai elől bujkáló idős
ember nem adja vezetéknevét a történetéhez, ellenben azt elárulja:
„Eléggé le voltam gatyásodva, amikor bekerültem ide". Azt tanácsolja
a rászorulóknak, kopogtassanak az intézetben. Hozzáteszi: itt mindig
jó meleg van, ne fagyjanak meg az utcán.
A rendkívüli
hidegből adódó krízishelyzetben azt kéri az intézményvezető a
helybeliektől, hogy értesítsék őket, ha hajléktalant látnak a
közterületen. Jó példát is említ: bajban lévő személlyel találkozott
egy úr, aki taxin vitte ki hozzájuk a segítségre szoruló ismeretlen
embertársát. Bár megtelt a hajléktalanközpont, mégsem küldenek el
senkit. A nappali melegedőben legfeljebb szivacsokat raknak le, hogy
éjszakára minden rászorulónak fedél legyen a feje fölött. Persze
akarata ellenére senkit sem lehet kényszeríteni, hogy bemenjen a
központba. Kocsyné Takács Ildikó azonban úgy véli: az intézményük
már nem a klasszikus értelemben vett hajléktalanszálló. Annál is
inkább nem, mert bekerülnek hozzájuk olyanok is, akiknek lenne hol
lakniuk.
Magyartésen van háza Balogh Mihálynénak, aki azt
mondja: nem tudta megoldani otthon a fűtést, s azért került a
szentesi intézetbe. Ha javul az idő, mindenesetre haza fog menni az
ötvenes éveiben járó asszony. A szegvári Bereczki Jánosné korábban
albérletben lakott, ám onnan „kitették". Mint meséli, három napot az
utcán töltött, majd a szentesi hajléktalanközpontban talált
menedéket. A fiatal nő hálás az intézmény munkatársainak a
gondoskodásért. Nemcsak a megfagyástól védik meg a rászorulókat,
hanem az éhenhalástól is. Takács Ildikóék sikeresen pályáztak a
dél-alföldi módszertani központnál annak érdekében, hogy a meleg
lábbelin, az automata mosógépen és szárítón kívül élelmiszereket is
vegyenek az éhezőknek. A népkonyhai ebédből ugyanis csak húsz
személynek jut, de ezekben a napokban negyvenhét lakója van a
háznak. Az előrejelzések szerint lesznek még hideg éjszakák.
|
 |
|
|
 |
| |