Terítéken a lektűr és a szépirodalom  Mészáros Júlia a szentesi könyvtárban Ajánlja a cikket?         | 2005-02-07 | Blahó Gabriella Mészáros Júlia húsz évig vezette a szentesi városháza művelődési osztályát egy olyan időszakban, amikor a kultúra befolyását bizonyos szempontból nagyra értékelték. Nevére a közelmúltban megtelt a szentesi könyvtár előadóterme, az idős nő hallgatóit stílusával újfent elszórakoztatta. Mészáros Júlia: Ma a fiatalok alig olvasnak Fotó: Vidovics Ferenc A szentesi városháza egykori művelődési osztályának vezetője, Mészáros Júlia ötesztendős korában tanult meg olvasni az édesanyjától, később a lapistói általános iskolában a tanító rábízta a nehezen kezelhető osztálytársát: tanítsa meg őt is ugyanerre. 1946-ban egy országgyűlési határozat szólt arról, hogy a tehetséges parasztgyermekek taníttatását az államnak fel kell karolnia, így aztán Mészáros Júlia ösztöndíjas lett a szentesi polgári leányiskolában. A gimnáziummal szemben lévő könyvkereskedésben a fiatal diáklány lektűröket vásárolt, melyekben a történet rendszerint az oltár előtt végződött. Az iskolában aztán egyszer fordulatot vett mindez, hiszen előkerültek ugyanebből a könyvesboltból Móra, Gárdonyi, Mikszáth művei – Júlia őszintén mondja, azóta nem olvasott lektűrt. Nem egészen tartja helyesnek, hogy a mai irodalomoktatásban az egy szerző-egy kötet elve érvényesül, hiszen a magyar irodalom alkotói több nagy értékű művet hagytak maguk után. A gimnáziumról így szólt az idős hölgy: bekerült a mennyországba. Nagyajtósi István tanítványaként mindent megtudhatott az irodalomról, amit csak szeretett volna, valósággal versengtek az osztálytársak a jobb jegyekért. Különös emlékként idézte fel, hogy Nagyajtósi tanár úr halk hangon egyszer Zolával kapcsolatban ejtette el órán: „maguknak még nem való, maguk még növendékek ehhez..." Persze, hogy az egész osztály a francia szerzőt olvasta azokban a hetekben. Mészáros Júlia családjában alig akadt felsőfokú végzettségű ember, ám vele kapcsolatban megegyeztek rokonai: tanulnia kell tovább. Édesapja az oroszt megtiltotta, a magyarral kapcsolatban a tanár úr annyit mondott: „nincs magában líra annyi". Kémiatanára a kémia szakot javasolta, mondván, hogy az nem változik együtt a társadalmi változásokkal. Végül 1953-tól mégis magyart tanult a szegedi egyetemen Mészáros Júlia, s a diploma megszerzése után Csanyteleken tanított. Később a szentesi kollégium nevelőtanára volt már Júlia, amikor kiválasztották. Több ízben ment be a pártbizottságra, ahol különféle ajánlatokat kapott, míg végül a harmadikat – érezte – nem utasíthatja vissza. Ezután húsz esztendeig vezette a városi tanács művelődési osztályát. A korszak meghatározó egyénisége lett egy meghatározó szerepben, melyre sokan emlékeznek Szentesen. Mészáros Júlia a napokban a városi könyvtár rendezvényén Balázsi Irén újságíró, lapunk munkatársának kérdésére válaszolva elmondta, hogy tapasztalata szerint a mozgalmi szinten szervezett olvasás eredményezett széles körű műveltséget. Úgy látja, ma az irodalom iránt elkötelezettek és a nyugdíjasok olvasnak csak – a fiatalok alig.