|
Hatvan éve jóban-rosszban
Kölyökpezsgővel koccintott a szentesi Kósa
házaspár
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-02-07 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Hatvanadik
házassági évfordulóját ünnepelte a hét végén a szentesi Kósa Mihály
és Dömsödi Mária. Az idős emberekről a gyémántlakodalmukon is
sugárzott az egymás iránti szeretet.
 |
|
 |
![]() |
Kósa Mihály és Dömsödi Mária hatvan év után
megint kimondta az igent Fotó: Vidovics
Ferenc | Katonacimborájával utazott a
vonaton a szentesi Kósa Mihály, aki meglátott a fülkében egy
szemrevaló lányt. A barátja cukkolta őt, hogy nem meri megszólítani
az ismeretlen fehérnépet. Sok idő nem volt a gondolkodásra, mert
éppen leszállásra készülődött a jámborhalmi tanyáknál a leány,
akinek Kósa Mihály egy piros szegfűt nyújtott át.
Nem kapott
kosarat a fiatalember. Aztán fél év múlva írt egy levelet
„ismeretlen úrleánynak a szentesi Sáfrán Mihály utcába". A posta
azonban megtalálta a címzettet a háborús időkben. Dömsödi Mária
válaszolt persze Kósa Mihálynak, s a levelezésből szerelem lett.
Éppen hatvan esztendeje esküdtek hűséget egymásnak a Szent
Anna-templomban, az őket megörökítő képet Fridrich János
fényképészmester készítette. A házasságkötésük napján is ugyanolyan
hideg volt, mint a mostani szombaton, amikor a Budai Nagy Antal
utcai otthonukban az anyakönyvvezető, a város polgármestere és a
népes család jelenlétében megerősítették frigyüket. Az ünnepeltek
kölyökpezsgővel ittak áldomást az eljövendő közös életükre.
A
háborús időkben nehéz volt a fészekrakás. Kósa Mihály még a
derekegyházi erdőbe is kigyalogolt, hogy fát vigyen haza a kályhába.
A nehézségeken a jókedv segítette át őket és az egymás iránti
szeretet. Azt meséli magáról Miska bácsi, hogy kedvelte a
mulatságokat, a táncot is. Kedvenc nótája mindmáig az „Asszony lesz
a lányból". Marika néninek az tetszett választottjában, hogy
becsületes és szorgalmas ember. A két fiát és egy leányát is erre
nevelte a Kósa házaspár, amelynek mindkét tagja tanácsi intézményből
ment nyugdíjba. A feleség a bölcsődében, a férj pedig az építőipari
üzemnél dolgozott. Öt unokájuknak és ugyanannyi dédunokájuknak is
példát mutatnak arra, hogy a szeretet minden nehézségen átsegítheti
a családokat.
Ha volt is olykor tányércsörgés Miska
bácsiéknál, abból a gyerekek semmit sem vettek észre.
Nem
véletlenül tart össze a család, naponta látogatják Marika nénit és
Miska bácsit. Ők nézik a televíziót, ebédet készítenek, a
háziasszony a férje szerint nagyon jól főz. Azt mondták mindketten:
jól sikerült a mögöttük tudott hatvan év, csak egy a baj, „az idő
szép lassan elballagott".
|
 |
|
|
 |
| |