Hatvan éve jóban-rosszban  Kölyökpezsgővel koccintott a szentesi Kósa házaspár Ajánlja a cikket?         | 2005-02-07 | Balázsi Irén Hatvanadik házassági évfordulóját ünnepelte a hét végén a szentesi Kósa Mihály és Dömsödi Mária. Az idős emberekről a gyémántlakodalmukon is sugárzott az egymás iránti szeretet. Kósa Mihály és Dömsödi Mária hatvan év után megint kimondta az igent Fotó: Vidovics Ferenc Katonacimborájával utazott a vonaton a szentesi Kósa Mihály, aki meglátott a fülkében egy szemrevaló lányt. A barátja cukkolta őt, hogy nem meri megszólítani az ismeretlen fehérnépet. Sok idő nem volt a gondolkodásra, mert éppen leszállásra készülődött a jámborhalmi tanyáknál a leány, akinek Kósa Mihály egy piros szegfűt nyújtott át. Nem kapott kosarat a fiatalember. Aztán fél év múlva írt egy levelet „ismeretlen úrleánynak a szentesi Sáfrán Mihály utcába". A posta azonban megtalálta a címzettet a háborús időkben. Dömsödi Mária válaszolt persze Kósa Mihálynak, s a levelezésből szerelem lett. Éppen hatvan esztendeje esküdtek hűséget egymásnak a Szent Anna-templomban, az őket megörökítő képet Fridrich János fényképészmester készítette. A házasságkötésük napján is ugyanolyan hideg volt, mint a mostani szombaton, amikor a Budai Nagy Antal utcai otthonukban az anyakönyvvezető, a város polgármestere és a népes család jelenlétében megerősítették frigyüket. Az ünnepeltek kölyökpezsgővel ittak áldomást az eljövendő közös életükre. A háborús időkben nehéz volt a fészekrakás. Kósa Mihály még a derekegyházi erdőbe is kigyalogolt, hogy fát vigyen haza a kályhába. A nehézségeken a jókedv segítette át őket és az egymás iránti szeretet. Azt meséli magáról Miska bácsi, hogy kedvelte a mulatságokat, a táncot is. Kedvenc nótája mindmáig az „Asszony lesz a lányból". Marika néninek az tetszett választottjában, hogy becsületes és szorgalmas ember. A két fiát és egy leányát is erre nevelte a Kósa házaspár, amelynek mindkét tagja tanácsi intézményből ment nyugdíjba. A feleség a bölcsődében, a férj pedig az építőipari üzemnél dolgozott. Öt unokájuknak és ugyanannyi dédunokájuknak is példát mutatnak arra, hogy a szeretet minden nehézségen átsegítheti a családokat. Ha volt is olykor tányércsörgés Miska bácsiéknál, abból a gyerekek semmit sem vettek észre. Nem véletlenül tart össze a család, naponta látogatják Marika nénit és Miska bácsit. Ők nézik a televíziót, ebédet készítenek, a háziasszony a férje szerint nagyon jól főz. Azt mondták mindketten: jól sikerült a mögöttük tudott hatvan év, csak egy a baj, „az idő szép lassan elballagott".