|
Lovag lett a keramikus
A magyar kultúra napján kitüntették a
szentesi művészt
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-01-27 |
Blahó Gabriella |
| |
 |
 Bese László a
híres szentesi fekete kerámia alkotója, s most már a Magyar Kultúra
Lovagja cím birtokosa is. A kitüntetést a budapesti
Stefánia-palotában vette át, és úgy véli, az nemcsak neki, de
városának is szól. Hiszen minden munkájára ráírja: „Bese Szentes".
 |
|
 |
![]() |
A hetvennyolc éves keramikus munkáját
Budapesten is elismerték Fotó: Vidovics
Ferenc | A lovaggá ütés ünnepélyes
aktus, fényes ceremónia kíséri – mondja az idős mester, aki
fűszerezve a történteket megjegyezte, hogy lovaggá lett, de lova
sajnos nincsen. Fekete kerámiát harminc éve készít Laci bácsi,
akinek inas korában két helyen két mestere volt, mindkettő
felsőpárti utcában lakott, és mindkettő tizennégy szám alatt.
Akkoriban még titokként kezelték a fekete kerámia készítésének
módját, de fiatal legényként Laci bácsi mégis megtudakolta azt. Így
aztán, amikor először hozzáfogott a munkához, elméletben tudta, mit
kell tenni, de a gyakorlatban is ki kellett próbálni. Mint mondja,
fontos, hogy az agyagban legyen némi vas. A kerámiát lassan kell
égetni, a katlan fűtéséhez pedig szalmát, birkatrágyát, fenyőfát
kell használni, hogy jól füstöljön. Legalább két napig kell a
kemencében hagyni, hűlni az edényt, akkor igazán jól beszívja a
feketeséget. Közben a mester figyeli, milyen a színe a füstnek,
kojtol-e nagyon, vagy csak kevéssé, kénkövesnek látszik-e vagy
feketének. Mert mindezek fontos információval szolgálnak az
alkotónak, aki most büszke.
Büszke arra, hogy érezheti:
tulajdonképpen szülővárosáé is ez az elismerés, hiszen minden
munkájának alján ez olvasható: „Bese Szentes". Azt mondja, a
Stefánia-palotában a nagyon színvonalas kultúra napi gálaműsor
közben alig győzte fogadni a gratulációkat, az urakkal kezet
szorított, a hölgyeknek illő módon kezet csókolt. Szerinte a
hagyományoknak, a tiszteletnek még mindig rangja van, s örül annak,
hogy a népi kultúra általa képviselt ága most újra a figyelem
középpontjába került. Emlékeztetett arra, hogy mióta a tiszti klub
pincéjében megnyílt a kerámiaműhely, azóta a város szinte valamennyi
iskolájában működik kerámiaszakkör, s nagyon helyes, hogy a fiatalok
ismerkednek apáik mesterségével. A nyugállományú katona ezredes még
nagyon sokáig szeretné folytatni a mesterséget, mert számára örömet
okoz, s úgy látja, másoknak tetszik. Mint mondja, az általa
készített szentesi fekete kerámia a világ legkülönfélébb tájain
megtalálható már magántulajdonban, s büszke arra, hogy Göncz Árpád
korábbi köztársasági elnök otthonát is díszíti. Laci bácsinak eddig
negyven kiállítása volt, persze nem mind önálló, de mind nagy siker.
Csak azt sajnálja, hogy a népművészet mestere címet nem nyerhette
még el. Fáradhatatlanul dolgozik, újabb és újabb karcolatokat,
mintákat álmodik az idős alkotó, aki úgy fogalmazott: a gyerekek
mennek, a fazekasság marad.
|
 |
|
|
 |
| |