Pásztor Antal tizenöt év után felállt a kispadról  Edzősködés helyett tanulás Ajánlja a cikket?         | 2005-01-15 | Szélpál László Pásztor Antal személye több mint tíz éven át összeforrt az OB I/B-s Bertók SC Szentes férfi vízilabdacsapatával. Fél évvel ezelőtt aztán úgy döntött, feláll a kispadról. A játékvezetésről viszont nem mondott le. Pásztor Antal tizenegy éven át irányította a Bertók SC Szentest. Fotó: Vidovics Ferenc A sportággal szimpatizálóknak biztosan feltűnt, hogy fél éve már Csendes Tamás a Rimco-Bertók SC Szentes másodosztályú férfi vízilabdacsapatának edzője. Elődje, Pásztor Antal szépen, csendben távozott a gárda éléről. Esténként bújja a könyveket – Döntésem hátterében három ok áll – magyarázta az immár ötödik esztendeje az OB I-ben is bíráskodó játékvezető. – A legfontosabb az, hogy jelentkeztem egy főiskolára, elhatároztam, ha felvesznek, akkor abbahagyom az edzősködést. Felvettek, ez pedig egyet jelentett azzal, hogy a családom, a munkám és a játékvezetés mellett időt kellett szakítanom a tanulásra is. Aztán az is szerepet játszott a lépésemben, hogy éreztem, itt az ideje a váltásnak. Régebben nem volt probléma a fegyelemmel, az utóbbi időben viszont már akadt egy-két kiszólás a vízből. Nem volt rá sűrűn példa, de azért nyomott hagyott bennem. Az edzéslátogatottság sem volt a csúcson, így hát jobbnak láttam, ha távozom. A 36 éves sportember vízilabda őrülete még gyerekkorában kezdődött. Mohácsi Attila, majd Kádár József edzősködése alatt az OB I-es Szentesben is vízbe szállt néhányszor, de már akkor jobban vonzotta az edzősködés, később pedig a játékvezetés. Bajnokságot nyertek – Tizenöt évvel ezelőtt Dr. Tóth Gyula segítőjeként a BEK-et is nyerő női pólócsapatnál kezdtem tréneri pályafutásomat – folytatta a múltidézést Pásztor. – Négy évet töltöttem a lányok mellett, majd következett az OB I/B-s Bertók SC férficsapata. Érkezésem előtt egyetlen egyszer sem szerepelt az együttes a dobogón, elhatároztam, ha török, ha szakad bajnokságot nyerek ezzel a társasággal. A csúcsra a 2000/2001-es évad végén értünk fel: aranyérmesek lettünk. Kiharcolták az élvonalba kerülést, de az anyagiak hiányában erről természetesen nem lehetett szó. – Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Sírt, mert nem teljesülhetett a nagy álom, az OB I-es szereplés, nevetett, mert így legalább nem kellett abbahagynom a játékvezetést. Első osztályú edzőként nyilvánvaló, hogy ugyanott nem fújhattam volna a sípot. Nem a pénz motiválta A Bertók SC-nél töltött tizenegy esztendő nem a pénzszerzésről szólt. Végig társadalmi munkában látta el feladatát, mindössze egyetlen egyszer, a bajnokság megnyerése után egy évvel kapott 100 ezer forintot. – Nem a meggazdagodás miatt edzősködtem. Szerettem, amit csináltam, a sikerek sem maradtak el, jó hangulatban folyt a munka. Természetesem sok kedvenc játékos megfordult a kezem alatt, de kiemelni senkit sem szeretnék. Arra azért büszke vagyok, hogy az OB I/B-ben is olyan, egykoron az élvonalban több éven át szerepelt pólós zokszó nélkül elfogadta tanácsaimat, mint például dr. Rébely Tamás, Fülöp Tibor, dr. Dömsödi József, Beleon Zsolt, Szebeni Zoltán, Orosz Róbert vagy éppen Zentai Ákos. Természetesen továbbra is figyelemmel követi egykori csapata szereplését, szorít a játékosoknak, utódjának. – Amikor csak tehetem, kint vagyok a srácok meccsein. Még annyira friss a dolog, egyelőre nem fáj a szívem amiatt, hogy a kispad helyett a lelátón ülök. De ki tudja, egyszer még az is elképzelhető, hogy ismét vállalok edzői munkát.