Madárpiszok borítja a Dóm teret  Megállíthatatlanul szaporodnak a városban a galambok Ajánlja a cikket?         | 2005-01-12 | Nyilas Péter A szapora szegedi galambok évek óta elcsúfítják a város jelképének számító Dóm teret. Az elektromos, ultrahangos és hálós védekezés drága, durva módszerekhez pedig nem szívesen nyúlna az önkormányzat. Hiába emeli lecsapni készülő kardját a Dóm tér panteonjában Ozorai Pipo, ettől nem ijednek meg a teret uraló madarak: a néhány éve megtisztított faszobor fejét ismét lecsorgó galambpiszok csúfítja el. Az egyházmegyei múzeum előtt vastag guanószőnyeg borítja a kövezetet, halmokká csúcsosodva az oszlopok tövében és az árkádok lámpái alatt. A kincseket rejtő múzeum előtt Balázs Béla szobra kissé behúzza nyakát a potyogtató galamboktól való félelmében, Csontváry viszont villámló tekintettel igyekszik elűzni az anyagot gyakran cserélő madarakat. Mindhiába. A galambok fészket raknak a klinkertéglás homlokzat sarkán maga elé révedő szent vállára is, glóriáját pedig a maguk természetes, de csöppet sem kívánatos módján szentelik meg... A szegedi önkormányzat nem akarja vérbe fojtani a galambok invázióját. Nem úgy, mint Körmenden, ahol két éve vadászok szállták meg a város stratégiai pontjait, s kétszer három órán át tüzeltek a madarakra. A megtorlás hatékonynak bizonyult – rövid távon: a galambok kilencven százaléka eltűnt ugyan, de a maradék egy év alatt ismét benépesítette a települést. Ráadásul a vadászat országos botrányt kavart, nem is mertek vele még egyszer előhozakodni. Szegednek átfogó galambellenes stratégiája nincs, a védekezésben részfeladatokat (mint például egy-egy objektum védelme) oldanak meg. Durva és fölháborodást keltő eszközök helyett inkább a mechanikai, ultrahangos és elektromos rendszereket használnak. Molnár László városüzemeltetési irodavezetőtől megtudtuk, hogy a városházát elektromos huzalok és szoborvédő hálók óvják. A Kárász utca, Klauzál tér és a Kölcsey utca fölújított házait ugyancsak mind ellátták villamos riasztórendszerrel. Hasonlót szerelnek föl a polgármesteri hivatal „szürke épületére" is. A rendszer drága: mintegy 5 millió forintba került. A Dóm téri zenélő órát ultrahangos riasztóval igyekeznek védeni, felemás sikerrel: ősszel a soros karbantartást végző órásmester emberei egész zsákra való galambürüléket lapátoltak össze. Szóba jöhetne még fogamzásgátlóval kevert eledel kiszórása – ezzel eddig nem próbálkoztak. Jó példa viszont a Szegedi Nemzeti Színház, amely saját költségén szerelt föl hatékonyan működő elektromos riasztórendszert. A díszburkolat és a szobrok vegyszeres lemosása alkalmanként megközelítőleg 150 ezer forintba kerül – árulta el Kovács János, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. közterület-fenntartási igazgatóhelyettese. A költségvetésből évi négy lemosásra futja, pedig a helyzet akár a heti nagytakarítást is indokolná. A Dóm teret pedig mindaddig szégyellnünk kell a turisták előtt, amíg a madárnyomok eltüntetésére és védekezésre nem kerül több pénz. Legutóbb a luxusvonaton Szegedre is benéző angol csoport csúszkált az esőtől fölázott guanóban.