|
A szépség szobrásza
Bánvölgyi László kiállítása a szentesi
galériában
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-01-10 |
Balázsi Irén |
| |
 |
 Az ember
a legfőbb témája a mesterségbeli tudással és szépérzékkel, alkotói
tisztességgel megáldott Bánvölgyi László szegedi szobrászművésznek,
akinek a szentesi galériában látható kiállítása.
 |
|
 |
 |
Bánvölgyi László ilyennek látja önmagát
Fotó: Vidovics Ferenc | Hiteles
realizmus Bánvölgyi László szegedi szobrászművész világa, ám
alkotásainak némelyikén felfedezhető szürrealisztikus vonás is.
Erről győződhetnek meg mindazok, akik felkeresik a szentesi
művelődési központ főtéri galériájában január végéig látható
kiállítást. A tárlatot minap megnyitó művészeti író, Tóth Attila
magát az alkotót a szépség szobrászának említette. Bánvölgyi
művészete egyébként három forrásból táplálkozik: a keresztény
mondakörből, a kozmikus és a tárgyiasult világból. Az alkotó azonban
mindig jegyben jár az emberrel, aki a legizgalmasabb témája a
szobrásznak.
Ott vannak mindenekelőtt a portrék, amelyeket
azokról formázott, akik a legközelebb állnak hozzá. Önmagánál
közelebb senki sincs, ezért is érdemes megnézni, hogy milyen képet
alkot saját magáról Bánvölgyi. Az Önarcmás című szobor ugyanolyan
szeretetre méltó, kedves figura, mint maga a modell.
Nem
beszélve a bájos női alakról és a gyerekekről, akiknek a szobráról
lágyság meg érzelmek áradnak. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen a
művek címe ugyan nem utal rá, ám Bánvölgyi László köztudottan a
feleségét, gyermekeit, s más rokonait örökítette
meg.
Kuriózumnak számít az alkotó csillagképeket felvonultató
sorozata. Ki-ki megkeresheti a saját zodiákus jegyét, és
szembesülhet vele, mit gondol róla a művész. Ott van a Mérleg, a
Rák, az Oroszlán, és így tovább. Akárcsak Szent István király
ábrázolása, s a galéria kistermében a köztéri szobrairól készült
felvételek. Egyébként pedig mindegyik műről szinte sugárzik, hogy
Bánvölgyi László örömét lelte az alkotásban. A néző meg a
szemlélődésben, mert nyugalmat, harmóniát árasztanak a szobrok. A
szentesi galériában látható tárlat – Tóth Attila megfogalmazásában –
a megélt, az értelmezett valóságról, a szobrászi mesterség
tisztességéről szól.
|
 |
|
|
 |
| |