|
A Skála kópé szülőatyja hazatért
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-01-08 |
Blahó Gabriella |
| |
 |
 Egy ország
emlékezetében él a Skála kópé figurája, a reklámfilmben elhangzó
szlogen, és talán a dallam is. Az 1981-ben rendezett
reklámfilmfesztiválon második helyen végzett a mű – első díjat nem
osztottak ezen a találkozón. A szerzőcsapat tagja a szentesi
Jarolics Béla, aki nemrégiben hazatelepült szülővárosába.
Reklámgrafikusként szakmai pályájának legmozgalmasabb időszakaként
értékeli a nyolcvanas éveket, amikor országos kampányokon dolgozott.
 |
|
 |
![]() |
Jarolics Béla szakmai pályájának
legizgalmasabb időszaka volt a hazai reklámipar születése
Fotó: Tésik Attila | Reklámfilmek,
elektronikus és nyomtatott hirdetések özönében kevés igazán
emlékezetes van. Néhány évtizeddel ezelőtt egy-egy reklám sajátos
hangulata és üzenete maradandóvá lett, ma Magyarországon csak a
nagyon fiatalok nem emlékeznek a Skála kópéra – akkor még nem éltek.
A „Bemegyek, kijövök. Milyen jól kijövök, ha bemegyek!" szlogen
mindenkinek ismerős, most bemutatkozik a szerző, Jarolics
Béla.
A szentesi születésű alkotó számára a szakmai pálya
Székesfehérváron kezdődött el, ahol szövetkezet alakult országos
kampányok tervezésére.
Maradandót
alkotott
A hazai reklámipar később népszerűvé lett
irányának kiindulópontjává lett ez a város, ahol az 1978. április
elsején megnyílt Fehérvár Áruházban a csomagolópapírtól kezdve a
dekoráción át a vevőszolgálatig minden – ma marketingnek nevezett
munka – a szentesi Jarolics Béla nevéhez fűződik. A szakma
legmagasabb szintjein találkoztak a legtehetségesebb
reklámgrafikusok, az alig egy évvel később megnyílt budapesti Skála
Áruház patkó formájú emblémája Jarolics fejében született meg. A
kópé figurája közös munka eredménye, Sas István rendezővel és
Rovnyai Iván zeneszerzővel együtt alkották meg azt a reklámfilmet,
melyet a tévénézők estéről estére a Híradó előtt láthattak, ám az
alkotók neve nem volt ismert.
A reklámgrafikusok neve soha
nem szerepel a műveken, talán az újabb hirdetés volna... A szakma
képviselői és persze a megrendelők jól ismerik egymást, így
történhetett meg, hogy a XI. reklámfilmfesztiválon aratott siker
újabb munkákat jelentett Szentes szülöttének. Béla úgy emlékszik, a
filmfesztiválon körülbelül nyolcvan alkotást vetítettek nagy
csendben, harmincvalahanyadik volt a sorban a kópé, amikor mintegy
felharsant a taps. A legszebb élményei közé tartozik ez az esemény,
ma már tudjuk: társaival együtt a hazai reklámipar történetében
maradandót alkotott. A tehetséges és magasan képzett szakember
kiváltotta az ipart és maszek lett, hivatalosan címfestő. Egészen
1994-ig dolgozott és tervezett több hazai nagyvállalatnak, köztük a
Vi- deotonnak, a Molnak, a Picknek, autóforgalmazó
vállalkozásoknak. Az országutak melletti mamuttáblák hirdették a
termékeket és tudásának minőségét
egyszerre.
Farmerreklám a
kártyanaptáron
Jarolics Béla nagyon mozgalmas pályát
tudhat maga mögött, egy olyan korszak meghatározó szereplője volt,
melyben Magyarországon megszületett a reklám. Természetes, a
hirdetés célja az eladás, de ezen túl nyújtson valami többletet is –
vallja a ma hetvenkét esztendős grafikus. Szerinte a jó reklám nem
akar mindenáron eladni, szórakoztat és informál egyszerre. Akkoriban
néhány száz forintot adtak a megrendelők egy olyan anyagért, melyért
ma több millió forintot is kap az alkotó – noha képi
megfogalmazásban keveset nyújt és a szöveg is puszta egyenes beszéd.
A sok tehetséges fiatal szerző mellett a doyen úgy látja, a
reklámipar hatalmas fejlődésen ment keresztül és a különböző
hirdetmények között találni különösen értékeseket
is.
Áttörésnek számított az első olyan hazai reklám, melyben
majdnem fedetlen női test szerepelt. Emlékszünk arra a
kártyanaptárra, melyen háttal álló meztelen hölgy viselt farmert, s
két kezét a falra emelve tartotta. Jarolics úgy fogalmazott: a nő
háta adta el a nadrágot, a Lee nagyon népszerű lett az országban. A
mai flaszterkoptató modelleket nem sokra tartja az értő, s úgy véli,
a hölgyek ártanak az egészségüknek, ha téli időben is szabadon
hagyott csípővel járnak.
Állami
megrendelések
A szemellenzős korszakban a hatalom
képviselői minden reklámanyagot politikai szemszögből vizsgáltak
meg, mielőtt engedélyezték, igyekezvén nem hagyni teret a hanyatló
nyugat ópiumának. A reklám azonban utat tört magának a gazdasági
életben, hiszen csupa olyan dolgot hirdetett, mely élvezetes, finom,
ízletes, kényelmes és a többi. Jarolics Béla és kollégái politikai
természetű megrendeléseket is kaptak és vállaltak, április 4.,
november 7., augusztus 20., május elseje szerepelt a sorban, amikor
többméteres vöröskatonákat, Marx-, Engels- és Lenin- portrékat
jelenítettek meg több száz négyzetméternyi farostlemezeken állami
ünnepségek alkalmával. Ezek kizárólag munkabírásban jelentettek
feladatot a számára – a fantázia bontakozási lehetőségének nem
igazán volt nevezhető az állami megrendelés.
Jarolics Bélát
most visszahozta a sors Szentesre, szülővárosába. Az idős grafikus
otthon van: nosztalgiával járja gyalogosan a város utcáit, emlékezik
a régi barátokra. Mint mondja, nagyon boldog fiatalsága volt itt,
kortársaival együtt kapott képzést illemből, ő még járt
tánciskolába.
Mosollyal meséli, a fivérek nyugodt szívvel
bízták rá húgaikat, akkoriban a lányokat még hazakísérték, és
egyáltalán, az udvariasság olyan természetes volt, hogy a köznyelv
nem kárhoztatta hiányát. A Petőfi Szálló előtti korzón zajló
társasági élet, edzések az uszodában, mind-mind szép emlék. Jarolics
Béla a tavaszt várja, zöldben tölti majd az idejét, vásárolt papírt
– rajzolni fog.
|
 |
|
|
 |
| |