|
Dögök a pincében, tárlat a föld alatt
Szabó Csaba meghökkentő kiállítása
Szentesen
|
|
|
Ajánlja a cikket?   |
|
| 2005-01-05 |
Blahó Gabriella |
| |
 |
 A szentesi
fiatal alkotó művészete mindenkitől eltér. A kifeszített
állattetemek siratója mélységes sötét pincébe vitte le a munkáit, a
borzalom és az emelkedettség egymással elegyített érzete elvezet a
megértéshez. Szabó Csaba hosszú évek óta alkot, de most megérkezett:
a föld alá való anyagokat a föld alatt foglalta keretbe.
 |
|
 |
 |
A keretben kipusztult fa kérge látható.
Háttérben az alkotó, Szabó Csaba Fotó: Tésik
Attila | Amint kinyílik a szentesi
Árkád Galéria alatti pince ajtaja, és a levezető lépcső korlátja
láthatóvá válik, a tárlatlátogató előbb nem akarja megfogni azt: a
falon sorban egymás mellett képkeretbe helyezett békatetemek
sorakoznak lefelé. Az első pillanatokban előtör az undor, később a
kíváncsiság.
A legalább négyszáz négyzetméteres alagsorban
farácsos rekeszek között barangolva rengeteg alkotás tűnik fel
gyenge fényben, melyet a sötét tégla amúgy is elnyel. A kiállítás
helyszíne és tartalma kriptára emlékeztet, börtöncellákkal tagoltan.
Doh árad a falakból, és tárlatlátogatás közben érdemesnek tűnik
emlékezetben tartani, merre is van a kijárat.
A református
egyház épületének pincéje a város főterén található. Szabó Csaba két
hétig talicskázta ki a szemetet, míg létrehozta a számára
legmegfelelőbb teret. Az ifjú művész kiállított már több helyszínen
a föld felett, de most megérkezett.
A hozzá való
viszonyulásra eddig a borzalommal vegyes udvariasság lehetett csak
leginkább jellemző, amint a fiatalember képben és szóban,
társaságban beszélt az üzenetéről. A létezés áldozatainak állít
emléket, foglal keretbe állati tetemeket, békákat, denevéreket és
sünöket – az alacsony rendű élőlények Krisztus keresztjének
formájában nyerik el a végső kompozíciót.
Az egyházközség
vezetője, Kovách Péter református lelkész előbb a műteremben maga
győződött meg arról, hogy Szabó Csaba nem gyalázza a keresztet. A
fiatalember úgy jellemzi beszélgetésüket, melyen az egyházi ember
megértette az ő üzenetét, olvasatát a megváltásról. A pincében ezért
kaphatott helyet. A termek a fából készült rácsok miatt rekeszek
benyomását keltik – egyikükben csak órák járnak, a mutató ketyegése
hallható a csendben. Balra tekintve Jézus alakja dohányfüsttől
megfeketedve némán tekint a belépőre. A mellbevágó élmény máris ott
tartja a tárlatlátogatót. A barátai által Csabó Szabának nevezett
alkotó az utolsó előtti perceket számolja.
Azt mondja, ami
úgyis a föld alá került volna, annak igyekezett méltó megformálást
adni. Szerinte a bolygón az élet veszélyben van. Értői szerint a
megváltás előtti másodpercet örökítette meg. Azt a pillanatot,
amikor még adódik az utolsó esély. A felső erők nélkül ez már nem
megy. Az imádságban az szerepel, hogy Isten ne vigyen a kísértésbe,
itt viszont világossá válik: ha hívják, ott is
elérhető.
Ebben nyilvánul meg a lehetőség a végtelenre,
melyben az újrakezdés, a sérülékeny természet újjáéledése
elképzelhető lesz. Mindaddig, amíg ellentétesen cselekszik az ember,
persze nehéz. Szabó Csaba kertész, kenyerét nem a művészetével
keresi. Egyelőre nem sokan vásároltak tőle, de készül erre.
Látogatóinak száma legalább nyolcszáz.
Az önálló
kezdeményezésből létrejött kiállítóhelyre a szomszéd nagyvárosokból
is érkeztek, de a szentesi iskolák diákjai tanáraik irányítása
mellett csapatostul keresik fel a pincét. Január végéig még meg
lehet nézni a tárlatot, ahol Csabó Szaba szinte valamennyi munkája
látható.
|
 |
|
|
 |
| |