Nem a kellékek a fontosak
 A szentesi lelkipásztor házaspár az ünnep üzenetéről

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2004-12-24 | Balázsi Irén

Több százezer forintot is elköltenek egyes családok karácsonykor, mert úgy érzik, hogy muszáj. A szentesi Kovách református lelkipásztor házaspár elmondása szerint némelyek még kölcsönt is felvesznek, hogy minél gazdagabb legyen az ünnep. Pedig nem a kellékek számítanak Jézus születésének napján, hanem a szeretet.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
A Kovách lelkipásztor házaspár legnagyobb ajándéka az lesz, ha hazajön a kollégiumból főiskolás leányuk, Debóra Fotó: Vidovics Ferenc
A szentesi református nagytemplomi egyházközségben szolgál Kovách Péter és Kovách Péterné Mészáros Erzsébet. A lelkipásztor házaspár számára nehéz volt az advent, mert a tizenkilenc éves leányuk, Debóra elsőéves főiskolai hallgató Budapesten. Logopédusnak készül, mert szeretne segíteni az embertársainak.

Azt mondja Erzsébet, hogy ez az első esztendő, amikor nem volt mindvégig otthon az adventi készülődés idején a kislány. De karácsonyra hazajön a kollégiumból, és mindhármuk számára az lesz a legszebb ajándék. Ketten sütnek-főznek, hagyományos magyar ételeket készítenek majd. A háziasszony debreceni, így hajdúsági töltött káposzta és orjaleves kerül az asztalra. Tavaly sütöttek püspökkenyeret Debórával, s mivel jól sikerült, most is próbálkoznak vele. Meg persze lesz beigli is. A lelkésznő bevallja: a főzésből nem szoktak ügyet csinálni. Van olyan háziasszony, aki az ünnepek alatt csak süt, főz és mosogat. Szerinte jobb lenne, ha a család beérné kevesebb étellel, s akkor az édesanyák is tudnának a másikra figyelni. Erzsébet úgy fogalmaz: a másik ember legyen fontos, ne a kellékek.

Azt már a férje említi, hogy manapság vannak olyan családok, ahol több százezer forintot is elköltenek karácsonyra. Akadnak olyanok is, akik még hitelt is felvesznek, hogy minél gazdagabb legyen az ünnep. Miközben azt tapasztalják, egyre több a szegény ember. Erzsébet asszony a múlt század hatvanas éveinek szegénységét véli felfedezni újabban. Kovách Péter azt tartja fontosnak: jó lenne, ha mindenkiben tudatosulna, hogy az embereket nem az alapján mérik, hogy mennyi pénzük van.

A legtöbb ember a családja körében tölti az ünnepeket, pedig nem így volt régen. Mészáros Erzsébet Jézus megszületését említi, amikor idegen emberek mentek a jászolhoz a pásztorokkal és a napkeleti bölcsekkel ünnepelni a jövevényt. A lelkésznő úgy mondja: az egész emberiség kapott ajándékot Jézus születésével. Ez azt jelenti, hogy Isten szeret minket, s Jézus születésének a napját köszöntjük karácsonykor. Ezért azoknak sem kell szomorkodniuk, akik egyedül töltik a szentestét. A magányos embereknek is érezniük kell ugyanis Isten szeretetét. Azt mondják a lelkipásztorok: ne a család ünnepének tekintsük a karácsonyt, hanem azt ünnepeljük együtt, hogy Isten szeret minket.

Erzsébet szerint a szentestét egyedül töltő ember is örülhet Jézus születési ünnepének. Régen az egész falu elindult a legnagyobb hóban, fagyban, jégben, hogy a Megváltót köszöntsék. Kovách Péter a régi karácsonyokat közösségi ünnepeknek nevezi. A felesége szerint szegényebbek lettünk azáltal, hogy a szeretet ünnepe leszűkült a család ünnepévé. A lelkész ezt azzal hozza összefüggésbe, hogy a ma embere sokkal zárkózottabb, mint az elődeink voltak.

A gyülekezetben úgy jelentkezik a szemléletváltás, hogy már többen jelezték a lelkipásztor házaspárnál: nem mennek karácsonykor az istentiszteletre, mert otthon lesz a család. Furcsa gondolkodásra vall Kovách Péter szerint azt mondani, hogy a karácsony a családé. A tiszteletes asszony úgy fogalmaz: ha most nem Jézus születésnapját köszöntjük, akkor nem azt ünnepeljük, amiről szól a karácsony. Ha karácsonykor azt ünnepelnénk, hogy Isten szeret minket – teszi hozzá a férje –, akkor mindenkinek örömteli lehetne a karácsony. Csak a csillogó-villogó kellékek, a drága ajándékok Erzsébet szerint azt takarják el, hogy nincs szeretet bennünk. Kár, hogy az utóbbi időkben tárgyiasult a karácsony, pedig a tárgyak elvesztik az értéküket. Kovách Péter úgy véli: újabban bálványt kreálnak az emberi szeretetből, ami mulandó és nagyrészt megjátszott. Az ajándékok pedig éppen a szeretet hiányát takarják el. Az egyre fényesebb karácsonyok egyre nagyobb sötétséget hoznak.