|
Nem a kellékek a
fontosak A szentesi lelkipásztor házaspár az ünnep
üzenetéről
|
|
|
Ajánlja a cikket? |
|
| 2004-12-24 |
Balázsi Irén |
| |
|
Több
százezer forintot is elköltenek egyes családok karácsonykor, mert
úgy érzik, hogy muszáj. A szentesi Kovách református lelkipásztor
házaspár elmondása szerint némelyek még kölcsönt is felvesznek, hogy
minél gazdagabb legyen az ünnep. Pedig nem a kellékek számítanak
Jézus születésének napján, hanem a szeretet.
|
|
|
|
A Kovách lelkipásztor házaspár legnagyobb
ajándéka az lesz, ha hazajön a kollégiumból főiskolás leányuk,
Debóra Fotó: Vidovics Ferenc | A
szentesi református nagytemplomi egyházközségben szolgál Kovách
Péter és Kovách Péterné Mészáros Erzsébet. A lelkipásztor házaspár
számára nehéz volt az advent, mert a tizenkilenc éves leányuk,
Debóra elsőéves főiskolai hallgató Budapesten. Logopédusnak készül,
mert szeretne segíteni az embertársainak.
Azt mondja
Erzsébet, hogy ez az első esztendő, amikor nem volt mindvégig otthon
az adventi készülődés idején a kislány. De karácsonyra hazajön a
kollégiumból, és mindhármuk számára az lesz a legszebb ajándék.
Ketten sütnek-főznek, hagyományos magyar ételeket készítenek majd. A
háziasszony debreceni, így hajdúsági töltött káposzta és orjaleves
kerül az asztalra. Tavaly sütöttek püspökkenyeret Debórával, s mivel
jól sikerült, most is próbálkoznak vele. Meg persze lesz beigli is.
A lelkésznő bevallja: a főzésből nem szoktak ügyet csinálni. Van
olyan háziasszony, aki az ünnepek alatt csak süt, főz és mosogat.
Szerinte jobb lenne, ha a család beérné kevesebb étellel, s akkor az
édesanyák is tudnának a másikra figyelni. Erzsébet úgy fogalmaz: a
másik ember legyen fontos, ne a kellékek.
Azt már a férje
említi, hogy manapság vannak olyan családok, ahol több százezer
forintot is elköltenek karácsonyra. Akadnak olyanok is, akik még
hitelt is felvesznek, hogy minél gazdagabb legyen az ünnep. Miközben
azt tapasztalják, egyre több a szegény ember. Erzsébet asszony a
múlt század hatvanas éveinek szegénységét véli felfedezni újabban.
Kovách Péter azt tartja fontosnak: jó lenne, ha mindenkiben
tudatosulna, hogy az embereket nem az alapján mérik, hogy mennyi
pénzük van.
A legtöbb ember a családja körében tölti az
ünnepeket, pedig nem így volt régen. Mészáros Erzsébet Jézus
megszületését említi, amikor idegen emberek mentek a jászolhoz a
pásztorokkal és a napkeleti bölcsekkel ünnepelni a jövevényt. A
lelkésznő úgy mondja: az egész emberiség kapott ajándékot Jézus
születésével. Ez azt jelenti, hogy Isten szeret minket, s Jézus
születésének a napját köszöntjük karácsonykor. Ezért azoknak sem
kell szomorkodniuk, akik egyedül töltik a szentestét. A magányos
embereknek is érezniük kell ugyanis Isten szeretetét. Azt mondják a
lelkipásztorok: ne a család ünnepének tekintsük a karácsonyt, hanem
azt ünnepeljük együtt, hogy Isten szeret minket.
Erzsébet
szerint a szentestét egyedül töltő ember is örülhet Jézus születési
ünnepének. Régen az egész falu elindult a legnagyobb hóban, fagyban,
jégben, hogy a Megváltót köszöntsék. Kovách Péter a régi
karácsonyokat közösségi ünnepeknek nevezi. A felesége szerint
szegényebbek lettünk azáltal, hogy a szeretet ünnepe leszűkült a
család ünnepévé. A lelkész ezt azzal hozza összefüggésbe, hogy a ma
embere sokkal zárkózottabb, mint az elődeink voltak.
A
gyülekezetben úgy jelentkezik a szemléletváltás, hogy már többen
jelezték a lelkipásztor házaspárnál: nem mennek karácsonykor az
istentiszteletre, mert otthon lesz a család. Furcsa gondolkodásra
vall Kovách Péter szerint azt mondani, hogy a karácsony a családé. A
tiszteletes asszony úgy fogalmaz: ha most nem Jézus születésnapját
köszöntjük, akkor nem azt ünnepeljük, amiről szól a karácsony. Ha
karácsonykor azt ünnepelnénk, hogy Isten szeret minket – teszi hozzá
a férje –, akkor mindenkinek örömteli lehetne a karácsony. Csak a
csillogó-villogó kellékek, a drága ajándékok Erzsébet szerint azt
takarják el, hogy nincs szeretet bennünk. Kár, hogy az utóbbi
időkben tárgyiasult a karácsony, pedig a tárgyak elvesztik az
értéküket. Kovách Péter úgy véli: újabban bálványt kreálnak az
emberi szeretetből, ami mulandó és nagyrészt megjátszott. Az
ajándékok pedig éppen a szeretet hiányát takarják el. Az egyre
fényesebb karácsonyok egyre nagyobb sötétséget
hoznak.
|
|
|
|
|
| |