Faragott bottal jár a szegvári Mikulás  Egy napra átöltözik a díszmadártenyésztő Ajánlja a cikket?         | 2004-12-03 | Blahó Gabriella A szegvári gyerekek jól ismerik a díszmadártenyésztőt, de Mikuláskor nem ismerik fel. Vass László hat éve minden télen álruhát ölt, idén már faragott bottal jár. Vass László szerint nagy felelősség Télapónak lenni Fotó: Tésik Attila A falubeli gyerekek jól ismerik Vass Lászlót. Kertjében hatvan pár madár várja az év minden napján az óvodásokat és az iskolásokat. A zebrapintyek, fürjek és gyémántgalambok világában kalauzolja a csoportokat, s teszi ezt nagy kedvvel. Hat éve pedig minden Mikuláskor álruhában csönget be az otthonokba. Azt mondja, eddig még egyszer sem ismerték fel azok a gyerekek, akikkel korábban találkozott. Talán szerencsével kerülte ezt el, de egészen biztos, hogy köszönhető ez a jól sikerült álruhának is, melyet a felesége varrt. Idén télre igazán jó botot szeretett volna magának, ezért kérte Kulbert György faszobrászt, faragna neki egyet. A termetes Mikulás száznyolcvan centiméter hosszú, egy darabból készült botot kapott, melynek a vége éppen úgy kunkorodik, ahogy az a nagykönyvben írva van – mondta. Az aranyszínnel ékesített bot immár a sajátja, december hatodikán hintóval közlekedik Szegvár utcáin. Eddig motorbiciklivel járt, azt nem tolta az ablakok alá, jó messzire állt meg a háztól. Most viszont a felső tagozatos krampuszok kíséretében a kapunál szállhat ki különleges kocsijából a falu Mikulása, aki szerint Télapónak lenni felelősséggel jár. Azért, mert semmivel nem szabad rombolni a gyerekekben azt a képet, mely a mesebeli jóságos öregemberről él bennük. Ezért Vass László intelmeket sose ad.