Diákokat segít az egykori tanító lánya  Idén is átadják a Vértes Imre-emlékdíjat Szegváron Ajánlja a cikket?         | 2004-12-01 | Bakos András Idén is két szegvári nyolcadikos diákot támogat adományával egy Budapesten élő nő, aki tavaly alapította a Vértes Imre-emlékdíjat. Vértes Imre az édesapja volt Juditnak: a zsigerháti tanyai iskolában tanított, s bár rövid ideig, mégis sokan emlékeznek rá szeretettel a faluban. A nő azt szeretné, ha példáját mások is követnék Magyarországon. A szegvári iskolában idén is átadják majd az egykori tanyai tanítóról elnevezett díjat Fotó: Tésik Attila Vértes Judit korábban maga is tanított. Ma – amellett, hogy egy könyv- és folyóirat-kiadó cég munkatársa, szerkesztőként –, édesapja regényén dolgozik. Ellátogatott Szegvárra, amelyhez közel még áll az egykori zsigerháti iskola épülete. Az itteni tanári állást pályázta meg Vértes Imre, és nagyon boldog volt, amikor némi huzavona után 1933-ban elnyerte. A helybeliek is örültek; az egykori tanító emlékiratából kiderül, hogy amikor megérkezett az iskolához, lovas ember járta végig a tanyákat, és mindenhová bekiáltotta az újságot: „van már tanítónk!" Vértes Judit, aki a minap fölkereste szerkesztőségünket, a régi iskolás füzet, s a fegyelmezett kézírás mellett megmutatott egy fényképet, már a Kádár-rendszer idejéből: felnőtt férfiak és nők néznek bele nagyon komolyan a fényképezőgép lencséjébe, ahogyan akkoriban szokás volt. A képen az is érződik, hogy abban a komoly pillanatban mindenki arra gondolt, mennyire fontos az életükben ez a kapcsolat. Az osztálytalálkozóról készült felvétel közepén ott a tanító is, aki a volt diákok számára úr maradt, azokban az időkben is. Vértes Judit tavaly végigjárta az egykori tanítványokat, s azzal kereste föl a szegvári Forray Máté Általános Iskolát, hogy jövedelméből támogatni Nem csak pénzről van szó Vértes Judit példáját a helyi tantestület is követi: egy nyolcadikos diákról az itteni tanárok is szeretnének gondoskodni. Tóth Lászlóné igazgató azt mondja, nekik különösen azért tetszett a fővárosban élő hölgy fölajánlása, mert az nem csak a pénzről szólt. Vértes Judit vállalta, hogy később is nyomon követi a diákok életét, és ez az, ami igazán fontos segítség lehet azoknak a serdülő fiataloknak, akik kikerülnek egy megszokott közösségből.   szeretne két mostani diákot. A nyolcadik osztályt épp elvégző tanulókat, akiknek családjában elkel ez a segítség. Az ő sorsukat később is követné, s életvezetéssel kapcsolatos tanácsokat is adna nekik. Szegváron természetesen örültek a kezdeményezésnek, el is dőlt, hogy a végzősök közül Katarof Klaudiát és Kovács Gabriellát segítik a harminc-harminc ezer forinttal, amelyhez könyvjutalom is jár. A díjat idén is átadják, másik két diáknak. Szenczi Sándorné, Szegvár polgármestere arról tájékoztatott, nagyon jó visszhangja volt a kezdeményezésnek, az érintett családok valóban megtiszteltetésnek érezték az emlékdíjat, és az ünnepségre eljöttek a volt tanítványok is. A helyi önkormányzat is a díj mellé állt, annál inkább, mert más diákokat is támogatásra érdemesnek találtak. Vértes Judit most azért fordult hozzánk, hogy mások figyelmét is fölhívja arra: az ötlete bevált, eléri célját, és talán jó lenne, ha másutt is indulnának, vagy újból megerősödnének ilyen kezdeményezések. Mert erre a segítségre a legtöbb helyen nagy szükség lenne.