Majdnem kétszázan várnak új vesére Ajánlja a cikket?         | 2004-11-13 | Sulyok Erzsébet Évi 40-50 veseátültetést végeznek el a szegedi sebészeti klinikán működő regionális transzplantációs központban. A duplájára lenne szükség, de nincs elég donor. A négy dél-alföldi megyében 170-180-an várnak vesére. Nagyon szigorúan szabályozott az élete mindazoknak, akik vesepótló kezelésre szorulnak. De összehasonlíthatatlanul jobb az életminősége az új vesét kapott betegeknek, mint azoknak, akik heti három alkalommal kényszerülnek dialízis kezelésre és az összes többi, betegségükkel járó kényszert, lemondást el kell viselniük. Ne beszéljünk most arról, mennyivel kerül többe az esetlegesen évekig tartó művesekezelés, mint az időben végrehajtott szervátültetés. Csakhogy: kevés a donor. Mindig. Világszerte, Európában, Magyarországon. A transzplantációs központok közül a dél-alföldi régióban veseátültetési centrum működik, a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján. – Az idén eddig 42 műtétet végeztünk el, a duplájára lenne szükség – tájékoztat az osztály vezetője. Szenohradszky Pál főorvos szerint többféle okát lehet találni a donorhiánynak: a szükséges szerveknek körülbelül az öt-tíz százaléka azért nem állhat rendelkezésre, mert a hozzátartozók nem adják a hozzájárulásukat az adott szerv, vagy szervek kivételéhez.  Ezerszáz reménykedő Magyarországon évente összesen mintegy 350 veseátültetést végeznek. Jelenleg 4000-4500 beteg szorul művesekezelésre, közülük egy két héttel ezelőtti országos adat szerint 1084-en vártak vesére. A négy déli megyében, Csongrádban, Bácsban, Békésben és Szolnok megyében most 170-180-an vannak, akik erre a szervre várnak. A dialízis kezelésnek nincs ellenjavallata, tehát minden rászoruló beteget kezelni lehet, míg a veseátültetésnek vannak ellenjavallatai, ezért nem minden dializált betegnél végezhető el a veseátültetés. A jogszabály szerint mindenki rendelkezhet szervei kivételének megtiltásáról. Ezek a nyilatkozatok az Országos Transzplantációs Nyilvántartás szolgálatához kerülnek. Tiltó nyilatkozat hiányában nem kell előzetesen engedélyt kérni a hozzátartozóktól, a szervek e nélkül is eltávolíthatók. A napi gyakorlatban azonban az intenzív osztályokon dolgozó orvosok mégis előzetesen kérik a hozzátartozók belegyezését. Részint érthetően: él még egy korábbi szabályozás hatása, ez előzetes hozzátartozói belegyezéshez kötötte a szervkivételt. Az orvosok nem vállalják az utólagos értesítést követő esetleges jogvitákat. A donorhiány másik oka valószínűleg szintén egyfajta kényelmi szempont, hiszen speciális adminisztrációval jár: a kórházak az agyhalál beálltát, a szervkivételre alkalmas donort a Hungarotranszplantnak jelentik. Ez az intézmény szervezi, hangolja össze a magyarországi szervátültetéseket. – Egyes országokban úgynevezett pozitív donorkártya-rendszer működik – mondja Marofka Ferenc, a szegedi sebészeti klinika adjunktusa. – Nem a szervek kivételének tiltásáról, hanem ellenkezőleg, ennek engedélyezéséről rendelkezhet életében – bárki. De egy finnországi felmérés rámutat, milyen természetű az emberek viszonyulása ehhez a fontos döntéshez. Amikor úgy tették föl a kérdést, hogy adná-e a szerveit, a nyilatkozók fele igennel, a másik fele nemmel válaszolt. Amikor viszont az volt a kérdés: belegyezne-e a szervkivételbe, ha ez lenne a föltétele, hogy ön is kaphasson szervet, akkor a válaszolók kilencven százaléka igent mondott. A leggyakrabban a halálos kimenetelű balesetek áldozatainak, valamint az agyi érkatasztrófában elhunytaknak a szerveit lehet átültethető állapotban megmenteni. Egy donor akár hét-nyolc súlyosan beteg életét mentheti meg – szívvel, tüdővel, májjal, vesével, hasnyálmiriggyel, vékonybéllel, érrel, szaruhártyával.