Rocktörténetet tanít Pleskonics András  Istentől való kábítószer Ajánlja a cikket?         | 2004-11-13 | Nyilas Péter Nyugaton már tananyag, Szegeden most kezdik oktatni a rockzene történetét. A Szegeden rádiósként, televíziósként és műsorvezetőként ismert Pleskonics András általános és középiskolákban mesél a műfaj irányzatairól, régi és mai előadóiról, érintve a rockhoz sok szálon kapcsolódó kábítószer problémáját is. "Plesi" kelléktára: CD-k, fotók, hangszerek. Fotó: Miskolczi Róbert „Rock-drog történeti" órákat tart az érdeklődő általános és középiskolákban Pleskonics András (vagy amint számtalan ismerőse szólítja: „Plesi"). A helyi rádiósként és televíziósként, valamint műsorvezetőként ismert biológia–földrajz szakos tanár azt szeretné, ha a kereskedelmi rádiókból ömlő „gagyizene" áradatában felnövő kamaszok is megismernék az évtizedek óta elpusztíthatatlan rockzene történetét, legnagyobb előadóit, eligazodnának a műfaj sokféle és egymást is átszövő ágazataiban. Eddig a szegedi Deák és Ságvári gimnáziumban, Bordányban és Szentesen adott rockórákat. – A mai fiatalokkal nehezen ért szót az idősebb nemzedék, de a rock nyelve kiválóan alkalmas a kapcsolatteremtésre. Meg kell ismernünk a kamaszok zenéit, s egy csapásra kinyílnak, fogékonyan a régi idők muzsikájának értékeire – állítja Pleskonics András. Hozzáteszi, hogy a rocktörténetet nyugaton már sok országban tanítják, ily módon ismerve el a műfaj értékeit.  Lemezek, csörgők A rocktörténeti előadást természetesen sok zene kíséri: 16 CD válogatott anyaga adja az aláfestést. A kelléktárból előkerülő tucatnyi (gyári és házilag előállítható) ritmus- és ütőhangszerrel a diákok maguk is beszállhatnak a zenélésbe. A rockzene áttekinthetetlennek tűnő erdejében oly módon igazít el, hogy százharminc stílust és azok sokféle keveredését mutatja be. Az ötvenes évektől napjainkig sorra kerülnek a már legendás „klasszikusok" (köztük Chuck Berry, Beatles, Rolling Stones, Doors), és a maiak (például Red Hot Chilly Pappers, U2). Az ágazatok közt a rock and roll és blues éppúgy megtalálható, mint a punk vagy a világzene. A rock elsősorban abban különbözik a korábbi korok muzsikáitól, hogy százmilliókat érint meg, kínálva a zene eszközeivel elérhető extázis és megtisztulás lehetőségét – vallja „Plesi". Nem véletlen, hogy óráin a műfaj terjedésével szinte párhuzamosan teret hódító kábítószer-fogyasztásról is szó esik. Az áldozatok (Jimi Hendrix, Janis Joplin, Kurt Kobain) és a drog „egyirányú utcájából" visszafordulni tudó kevesek (Eric Clapton, Sting) példájával figyelmeztet a veszélyre, s arra tanítja a fiatalokat, hogy a rock a legjobb, istentől kapott kábítószer...