Bimbó László már leadta a kulcsot  Vizsgáztat az Iposz-díjas szentesi mester Ajánlja a cikket?         | 2004-11-09 | Balázsi Irén Iposz-díjjal tüntették ki a szentesi Bimbó László víz-, gáz- és központifűtés-szerelő mestert, aki 1970 óta dolgozott szakmájában. Most visszaadta az iparengedélyét, szakmunkásokat és mestereket vizsgáztat. Meglepte Bimbó Lászlót az iparosok legrangosabb kitüntetése, az Iposz-díj, amelyet több évtizedes szakmai és társadalmi munkájával érdemelt ki. Azt mondja a szentesi víz-, gáz- és központifűtés-szerelő ezüstgyűrűs mester, hogy jólesett neki az elismerés éppen akkor, amikor leadta a jelképes kulcsot. A megrendelők ugyanis a legtöbbször nem voltak otthon a fűtési rendszer építésekor, így odaadták a lakáskulcsot Bimbó Lászlónak, hadd haladjon a munka. Nem kedvelték az 1970-es években a maszekokat, szükséges rossznak tekintették. Bimbó László ennek ellenére sohasem panaszkodott, mert volt munkája bőven. Mielőtt kiváltotta az iparengedélyt, a Csomiépnél végigjárta a ranglétrát, így nemcsak a szakmát tanulta meg, hanem azt is, hogyan kell az emberekkel bánni. Bevallása szerint neki az állami cég volt a legjobb iskolája. Amikor aztán önálló lett, csúcsidőben 2-3 brigáddal is dolgozott. Arra büszke Bimbó László, hogy a foglalkoztatottjai közül jó páran mesterek lettek. – Látástól vakulásig dolgoztunk az olajprogram idején – emlékezik azokra az időkre, amikor az olajkályhákat kidobatták az iskolákból, s helyettük központi fűtést kellett szerelniük. Bimbó Lászlóék építették ki a korszerű rendszert a Petőfi és a Damjanich utcai általános iskolában, de még a nagymágocsi oktatási intézményben is. Azt magyarázza, hogy a víz-, a gáz- és a központifűtés-szerelésnek ugyanaz az alapja. Bimbó László a „vízen" kezdte, a gázvezeték kiépítését pedig már akkor megtanulta, amikor még a hírmondója sem volt a korszerű energiának. A kuncsaftjainak mindig az általa legjobbnak tartott rendszert ajánlotta, ám a megrendelők döntöttek. Mint mondja, kontárok régen is voltak, ma is vannak. Sokan azt gondolják róluk, hogy olcsóbban dolgoznak, mint a mesterek. Ám tapasztalata szerint drágábbak, és a munkájuk minősége nem felel meg a követelményeknek. A szakmunkásképzésről nincs túl jó véleménye Bimbó Lászlónak, aki vizsgáztat is. Azt állítja, hogy tanműhelyben nem is lehet megtanulni a szakmát, hanem „élesben", vagyis kint a helyszínen, az építkezéseken. Ezzel együtt azt vallja, hogy van jövője az ő mesterségének.