Mára elfogyott a centijük  Utolsó nap a vásárhelyi laktanyában Ajánlja a cikket?         | 2004-11-03 | Kormos Tamás Alvással, bakancstisztítással, illetve kártyázással töltötték a leszerelés előtti utolsó napot tegnap a vásárhelyi laktanyában a sorkatonák. Ma délután pedig közel 130 boldog, saját készítésű zászlóba „csomagolt" fiatalember lepi el a város utcáit. Az utolsó hátéká a vásárhelyi laktanyában: leadták szerelvényüket a sorkatonák Fotó: Tésik Attila – Ez a honvédség már nem az volt, amivel még a fater riogatott. A néhány kemény héten kívül az egész olyan „lájtos" volt – foglalta össze röviden a bordányi Németh Tamás az angyalbőrben eltöltött hat hónapot. A vásárhelyi laktanyában tegnap a leszerelés előtti utolsó nap csöndes semmittevéssel telt. A közel 130 kiskatona már nagyon készül a mai délutánra. Zászlókat készítenek, hogy ebbe öltözve hagyják el véglegesen a körletet. – Elsőként egy kocsmakörutat tervezünk, aztán buli ezerrel. Bízom benne, hogy vasárnapra talán kijózanodom – mondta nevetve Tamás. A laktanyával szembeni Népkert sörözőben megtették a leszereléskor szokásos óvintézkedést: elzárták az üvegpoharakat. Turbucz István május 12-én vonult be. Szabadszálláson kapott alapkiképzést, s utána került a vásárhelyi könnyű zászlóaljhoz. – Civilként az építőiparban dolgozom tovább, de közben le szeretnék érettségizni és egy angol nyelvvizsga sem ártana – mesélte. Ő is már nagyon várja az utolsó napot. Zászlót nem csinált, de a körletben több társáét aláírta. A 21 éves szeghalmi Tóth László tervezi, hogy a leszerelést követően szakmájában, vagyis asztalosként helyezkedik el. – Ismerőseim sokkal rosszabbnak festették le a sorkatonaságot, mint ami már minket fogadott – tudtuk meg tőle. A táborfalvai gyakorlatot leszámítva a többivel nem sok gond akadt. – Öt hétig csellóztunk, vagyis konyhai szolgálatosok voltunk. Pucoltuk a krumplit, mosogattunk, meg hasonlók. A leszerelő sorkatonák tegnap a pénztárnál is sorban álltak. – Már több mint fél órája rostokolok itt. Most már csak bejutok – mondta egyikük. A kígyózó sor oka, hogy ekkor kapták meg a pénzüket. Aki már korábban felvette a juttatást, az szinte már azt csinálhatott, amit akart. Az egyik körletben a bedurrantott öreg kályha melegében kártyáztak a fiúk, emeletes ágyaikon üldögélve beszélgettek. Másutt nem a kályha duruzsolt: zene mellett aludtak. De olyan leszerelőkkel is találkoztunk, akik utolsó napjukon még kifényesítették bakancsukat. Szentesi szieszta az utolsó napon Szentesen ma 84 sorkatona vesz búcsút az angyalbőrtől. A műszaki dandár öreg bakái – a málha és a különböző felszerelések leadása mellett – leginkább sziesztázással töltötték az utolsó napot. A hagyományokhoz hűen számos leszerelő zászló készült az esemény apropóján. A katonák – rendhagyó módon – kedden nem adhatták le az egyenruhájukat, mivel a mai ünnepségen még a terepszínű öltözetben kell átvenniük a hadsereg által ez alkalomból adományozott dísztőrt, illetve személyi igazolványukat. A civil örömünnep csak akkor kezdődhet meg, miután mindannyikat kivitték a helyi vasútállomásra. A leszerelők egyetlen keddi bánata az volt, hogy a szentesi laktanya kantinja csak 18 óráig tart nyitva. Papp Zoltán szerint végül is jó volt ez a hat hónap. A csépai fiatalember rengeteg barátot talált a seregben, mégis elképzelhetőnek tartja, hogy némelyikükkel soha többé nem fog találkozni. Nem úgy a helyi illetőségű Gál István. A szakaszvezető többedmagával együtt a sorkatonaság után a szerződéses állományban folytatja a szolgálatot. A szentesi fiatalember szerint a laktanyában jó leckét kaptak fegyelemből és kitartásból, mindezeknek pedig nagy hasznát lehet majd venni a civil életben is.