A színjátékos nem múló emlékezete
 Megidézték Őze Lajost a szentesiek

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2004-10-26 | Balázsi Irén

Őze Lajos nevét viseli a szentesi filmszínház, s a volt iskolája falán egy tábla őrzi az emlékét. A húsz éve elhunyt színjátékos gesztusait máig sem feledték a szülővárosában.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Őze Lajos idősebbik fia, Gábor a szentesi emléktáblánál Fotó: Vidovics Ferenc
Ebben az iskolában töltött három emberformáló évet Őze Lajos színjátékos – olvasható a szentesi volt mezőgazdasági technikum, a mai Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola bejáratánál. Most meg úgy mondja a verset hangszalagról, hogy beleborzong az ember. Mert hiába köszönt el éppen húsz éve a földi léttől, a rá emlékezők úgy érzik, mintha ott lenne elbújva az alma mater valamelyik zugában, hogy megtréfálja a közönséget a szülővárosában. Játszott ő mindig, ezért is nevezte magamagát színjátékosnak.

Szentes szegények lakta városrészéből, a Kisérből küzdötte fel magát a magyar kultúrtörténet legnagyobbjai közé. Ott a székhelye a megemlékezést szervező Mosolygósabb Régióért Egyesületnek is, meg ott lakik az őt megidéző egykori diáktárs, Bucsány György nyugalmazott középiskolai tanár. Elemibe járt együtt Őzével, akiben már akkor is volt valami vibrálás. Nyolcévesek lehettek, amikor a szünetben fogócskáztak. A tanár úrnak sikerült megfognia Őzét, s reflektorként sugárzó tekintetétől máig nem tud szabadulni a rá emlékező. Bucsány György úgy mondja most: „nyolcévesen is más volt, mint mi, nem közénk való volt". S már akkor is észlelték az annyira jellemző ferde fejtartását. Valószínűleg ezzel dörögte az iskolai szavalóversenyen a tanárok képébe az Arany-ballada strófáját: „Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!" A szorongásoktól szenvedő, dadogással küzdő fiatalember a technikumban is játszott.

A zárkózott természetű Őze a legnagyobb játékosok közé küzdötte fel magát a szinte nyomorgó kiséri család sarjaként. Élete keserveit a szerepeibe ölte bele. A fanyar humorú művész a végletek embere volt, akit a humanizmus is vezérelt. Tamási Áronnal vallotta: aki embernek hitvány, magyarnak is az. Őze Lajos igaz ember volt, és játékos. Alakját filmszalagok őrzik, a nevét pedig szülővárosa filmszínháza.