Ma is abból él, amit apjától tanult

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2004-10-14 | Blahó Gabriella

Magyarként az olasz himnuszt hallgatta az olimpiai dobogó legfelső fokán Tóth Noémi. A szentesi születésű fiatalasszony szavai szerint mindenképpen el akarta nyerni az elsőséget. Amikor világossá vált, hogy itthon nincs szükség a tudására, döntött: igent mond az olasz szövetségi kapitány felkérésére.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk

Tóth Noémi családja körében
Itáliában találta meg élete párját, akinek két fiúgyermeket szült. Az ikrek mindennap úszóleckéket vesznek Fabiótól, aki végtelenül büszke feleségére.

Athénban a magyar válogatott ellen játszani már nem volt különösebben furcsa számomra – mondja Tóth Noémi, aki korábban már találkozott magyar csapattal mint ellenféllel, különböző selejtezőkön. Eleinte nehezen birkózott meg az érzéssel, ez azonban később elmúlt, s egyetlen dolog létezett számára: a vízilabda. Szép, nagyon szép lett volna hazám himnuszát hallgatni győztesként, de a sors nem ezt szánta nekem – fogalmazott.

Hazát nem, de otthont váltott

Szülővárosában Noémi népszerűsége a távolba maradt fiatal nő képében él, aki máshol lett sikeres. Hazát nem, de otthont váltott, amikor Olaszországba igazolt. Az Orizonte Cataniában játszott, ott ismerkedett meg Fabio Villanival, aki a klub első osztályú férfi csapatának volt tagja.

Az egymásra találásból következett, hogy a fiatalember megkérte Noémi kezét, aki 2001. március 4-én két fiúgyermeket szült. Az ikrek cseperedtek, amikor Faragó Tamás, a magyar válogatott trénere levélben hívta edzőtáborozásra, ám akkor a gyerekek miatt még nem tudott ezen részt venni, de jelezte: a következőn már ott akar lenni.

A magyar játékostársak többször keresték telefonon és megerősítették, hogy nagyon szívesen látnák maguk között, ám a vezetőedzőtől újabb invitálás nem érkezett.

A magyar szövetségi kapitánynak nem kellett

Személyesen egyszer sem beszélt erről a magyar válogatott kapitánya és Tóth Noémi, akinek édesapja töltötte be korábban Faragó Tamás tisztét.

Névjegy

Született: Szentes, 1976. június 7.
Iskola: az ELTE biológia–testnevelés tanárképző szakán szerzett diplomát
Sporteredményei: Olimpiai bajnok, 2004, világbajnok, Róma, 1994,
Európa-bajnok 1991 Athén,
Ljubljana 2003-ban (olaszként)
Hétszeres magyar bajnok (Hungerit Szentes)
BEK- győztes 1993, Hungerit Szentes
Kétszeres olasz bajnok (Orizonte Canatania)
Jelenlegi klubja: Volturno
Házasságkötése: Nápoly 2000 őszén polgári, Budapesten templomi esküvő  

Amikor meghirdette a keretet, abban nem szerepelt Tóth Noémi neve. Ő nem kérhette, hogy vegye be a csapatba, hiszen fordítva szokott lenni. Így aztán Formiconinak igent mondott az akkor már kétszeres Európa-bajnok és egyszeres világbajnok vízilabdázónő. Az olasz ugyanis egyértelművé tette: végre döntenie kell, hogy elkezdhessék a felkészülést. A 2004-es olimpiai játékokon olasz állampolgárként olasz színekben indult. Itáliában a vízilabda ugyanúgy a legnépszerűbb sportágak közé tartozik, mint itthon, s nagyon erős a mezőny. Noémi szerint a jelenlegi magyar női válogatott csapat a maga nemében ugyanolyan jó, mint a férfi. Magyarként sajnálja, hogy nem értünk el jobb eredményt az idei játékokon, a győztesnek járó éremért azonban megküzdött. Az olasz lányok barátsággal fogadták őt, a védekezés volt a feladata a csapatban.

A család mindennapjait a sport rendezi be

Az athéni győzelem után következett az ünneplés. Az öröm és a könnyek között újra eszébe jutott, s ma sem mondhat mást, nem fogalmaz
másként: „mindent az édesapámnak köszönhetek„. Szavai szerint ma is abból él, amit apjától tanult. Az alapokat az eltelt évek alatt legfeljebb csiszolta egy kicsit, de az eredendő játéktudást a szentesi uszodában sajátította el Tóth Gyula irányítása mellett.

Akkoriban még nővére, Gabriella is vízilabdázott, a testvérek együtt világbajnoki címet szereztek. A Tóth lányok tehetségüktől és szépségüktől egyaránt legendává lettek.

A huszonnyolc esztendős Noémi számára az olimpiai arany a vágyott és elért álom, s nem hagy fel a vízilabdázással. A család mindennapját a sport rendezi be. Noémi minden reggel hétkor kel, elviszi a gyerekeket az óvodába, a következő három órában kitakarít, bevásárol és megfőzi az ebédet. Ezután hazahozza, megeteti és elaltatja őket, edzésre indul. Két-három órányi edzés után újra autóba ül és a gyerekekkel együtt elindul a Santa Maria Capua Vetere nevű városka közeli uszodába, ahol Noémi aquafitnesz foglalkozásokat, a férje úszás- és vízilabdaedzéseket tart. A mindössze háromesztendős ikrek, Emanuelle és Gabriel a medence partján „segítenek" anyának és úszóleckéket vesznek apjuktól. Noémi azt mondta: a kicsik imádják a vizet. Késő este ér haza a család, amikor még elkészül Noémi tálalásában a vacsora és következik a megérdemelt pihenés.

Olimpiai bajnoknőnk csendes pillanataiban hazavágyódik, különösen a szülei, barátai hiányoznak neki. Ezt a távolságot olykor sikerül áthidalni, s a honvágy elmúlik. Annál is inkább, mert az ő élete egy másik világban zajlik, melynek központi alakja nem lehet más, csakis Fabio Villani.