A magyarság rossz vonata  Szentesen szolgált az erdélyi püspök, Csiha Kálmán Ajánlja a cikket?         | 2004-10-12 | Balázsi Irén Rossz vonatra szállt a magyarság, de még át lehet szállni az élet vonatára – vallja Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi püspök. Az egyházi méltóság egy hétig szolgált Szentesen, ahová fájdalmasan szép emlékek is fűzik. Csiha Kálmán a lelkiséget szeretné felébreszteni a magyarságban Fotó: Tésik Attila A szentesi felsőpárti református templomban hirdette az igét Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi püspök. A hetvenöt éves, jó egészségnek örvendő lelkipásztor szavai hallatán különösen a fiatalok szeme csillogott. Ez nem sikerélményt jelent az egyházi méltóságnak, hanem azt mondja: egy-egy gyülekezetnek mindig erőt ad az istennel és az egymással való találkozás. Az istentisztelet szerinte nemcsak a hívek számára jelenti a mennyei erők felvételét, hanem az igehirdetőnek is. Mindenesetre öröm volt észlelnie, hogy a hallgatói „felvették az igét, amely élt bennük". Csiha Kálmánnak ez erőt és bátorítást ad, hiszen a visszajelző tekintetek is üzenethordozók. Neki azt üzenték, hogy ennek a gyülekezetnek kisugárzása van. Máshol előfordult már vele, hogy prédikálás közben úgy érezte, mintha a falnak beszélt volna. A felsőpárti gyülekezetben többször szolgált Csiha Kálmán. E felvetésünkre azt mondja: ő oda megy, ahová hívják. A személyes vonatkozása pedig az a látogatásának, hogy legutóbb is jól érezte magát Szentesen. Ehhez a városhoz köti ugyanis egy szomorú, ám mégis kedves emlék: a püspök úr szintén lelkész feleségének a halála előtt itt tartották a 38. házassági évfordulójukat, amely alkalmat ünnepélyessé tették számukra a felsőpárti gyülekezetben. Csiha Kálmán a felesége távozását nehezen tudta feldolgozni, nagyon hiányzik neki. Az öröklétbe vetett hite azonban segített, tudja: a felesége most is él, és onnan is szereti őt. Sok munkája is adódott az elmúlt időszakban, s ez szintén gyógyírt jelentett a lelkének. Aztán ott a családi birtok Érsemjénben, nemrégiben kaptak vissza ötven hektárt. Annak jó részét kiadta bérbe, csak egy kicsi terület maradt meg. Csiha Kálmán mindig evangelizációkra jár, s mint mondja: úgy nem lehet gazdálkodni, ha éppen nincs otthon, amikor vetni kellene. De van négy lova és két csikója, jövőre újabb hárommal gyarapodik az állomány. Még lovagolni is szokott a birtokon, ahová nyaranta gyakran elmegy a Marosvásárhelyen élő hárfaművész leánya a családjával. Az unokákkal együtt töltött idő Csiha Kálmán életének szép állomása. Vajon hol tart most a magyarság? Azt mondja erre a püspök: egy olyan állomáson van, ahonnan indulnak a vonatok. A magyarságnak fel kell szállnia vagy az élet, vagy a halál vonatára. Szerinte az utóbbira száll a nemzet. Azért, mert 1956 óta hatmillió művi abortusz volt. Ha így megy tovább, 200 év múlva születik majd meg a Kárpát-medencében az utolsó magyar. Vonatot kell váltani – hangzik az intelem. A püspök úr szerint önzésből fogy a magyarság, mert sokan azt hiszik, hogy könnyebb az élet, ha nincs gyermek. Ezen változtatni kell, amenyiben élni akarunk. Egy család megmaradásában a lélek számít. Ha ez nincs, lehet bármilyen gazdagság, felbomlik a család. Így van a nemzetnél is. Csiha Kálmán azért jár evangelizációkra, mert a nemzet isten szerinti lelkét szeretné felébreszteni. Erre pedig azért van szükség, hogy ne a halál, hanem az élet vonatán legyünk. Még át lehet szállni.