Az első civilizáció nyomai a csatornában
 Őstulok is élhetett a Kurca partján

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2004-10-02 | Balázsi Irén

A szentesi Boros Sámuel utcában a város leggazdagabb neolitkori lelőhelye van a szennyvízcsatorna nyomvonalában. A Kurcához közeli területen 8 ezer évvel ezelőtt telepedtek meg az emberek, akik már élelemtermelő életmódot folytattak.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
A Boros Sámuel utcai gazdag újkőkori lelőhelyről mentik a menthetőt Fotó: Tésik Attila
Krisztus születése előtt mintegy hatezer évvel ezelőtt jelent meg a Kurcával szomszédos területeken egy új népesség. Letelepedésükkel valójában a civilizáció kezdődött el, ennek tárgyi bizonyítékai kerülnek most elő a szentesi Boros Sámuel utcai lelőhelyen a csatornavezeték nyomvonalában. A 2-3 méter mély árkokból sorra szedik ki a megelőző feltárás során Szabó János József, a Koszta József Múzeum régész-igazgatója és munkatársai a Körös-kultúra emlékeit. Nehezíti azonban a dolgukat, hogy a lelőhelyet átszeli az ivóvíz- és a gázvezeték, s a csatornaépítők is dolgoznak a terepen. Nagy az összhang különben a közműprogram kivitelezői és a kulturális örökséget védő társaság között, hiszen arra törekszenek, hogy ne gátolják egymás munkáját.

A széles Boros Sámuel utcában ezt meg is tehetik: ha a csatornaárokban leletek vannak, akkor a régész menti a menthetőt, miközben a közműépítők az utca másik oldalán fektetik a vezetéket. Kérdés viszont, amikor az ivóvizet és a gázt kötötték rá évtizedekkel ezelőtt a hálózatra, miért nem tűnt fel senkinek, a mélyben ott van az újkőkor emberének tárgyiasult hagyatéka.

Legalább egy méter magas lehetett a bütyökdíszes gabonatároló edény, amely a Boros Sámuel utca nyugati oldalán került elő. A Körös-kultúra leggazdagabb lelőhelye ez a környék, ahol a rengeteg cseréptöredéken kívül egyre-másra szedik ki a földből a kagylókat is. Minden bizonnyal ették a csigákat az újkőkori eleink. Ők már nem zsákmányoló életmódot folytattak, hanem növényeket termesztettek és állatokat is tartottak. A tudósok körében van olyan felfogás, miszerint ez az életmódbeli változás neolit forradalomnak nevezhető. A Kurca-parti forradalmárok mindenesetre már betárolták a terményt télire, a ház körül tartott jószágaikat pedig levágták. Nagy valószínűséggel őstulok is lehetett ezen a tájon. Azt mondja a régész, hogy ebből az állatból háziasították a szarvasmarhát. Az árkokból előkerült halcsontok és agyagból készült hálónehezék meg arra utalnak, hogy a Kurcában halásztak az ott élő emberek.

A házaik alapjára egyelőre még nem bukkantak a megelőző régészeti feltárás során, de az átégett faldarabok és a tűzhelyek maradványai arra engednek következtetni, hogy a közelben állhattak a neolitkori lakóépületek. A Körös-kultúrának megfelelően a házak közelében temetkeztek, mintegy jelezve: bár az illető eltávozott a földi világból, de továbbra is a közösség tagja maradt. A régész-igazgató elmondása szerint e korban zsugorított helyzetben temették a halottakat, amellyel azt nyomatékosították a hozzátartozók: az illető nem halt meg, csak összekuporodva alszik a hideg földben.