Túlizgulták az olimpiát  Lehet, hogy lemondja a válogatottságot Szremkó Krisztina Ajánlja a cikket?         | 2004-09-01 | Szélpál László A magyar női vízilabda-válogatott csalódást okozva szurkolóinak, érem helyett hatodik helyezettként érkezett haza az athéni olimpiáról. Nem elképzelhetetlen, hogy a csapat centere, a szentesi Szremkó Krisztina ezzel a viadallal végleg búcsúzott a válogatott szerepléstől. Szremkó Krisztinának (jobbról) és társainak nem úgy sikerült az ötkarikás játékok, ahogy azt eltervezték Fotó: Tésik Attila Egy héttel az athéni ötkarikás játékok előtt beszélgettünk legutóbb Szremkó Krisztinával. Jókora izgalommal várta az olimpiát, abban bízott, hogy érem kerül a nyakába. Annyi siker után nagyon megérdemelte volna. Nem sikerült, a magyar válogatott némiképp csalódást keltve, a hatodik helyen zárt. Az öt mérkőzése közül csak egyet, a Kanada ellenit nyerte meg (5–4), a másik négyet elveszítette (Egyesült Államok 6–7, Oroszország 8–9 és 11–12, Olaszország 5–8). – Nem igazán tudom, mitől blokkoltunk le ennyire – magyarázta „Szuszi" a hazaérkezést követően. – Az elmúlt négy évben egyszer sem szerepeltünk ennyire szétesően. Edzőnk, Faragó Tamás azt mondta, hogy túlizgultuk a meccseket. Lehet, hogy igaza van, de mi meg azt tapasztaltuk, hogy azért ő is rendesen izgult. Mindegy, kár ezen filozofálni, hiába nyertünk korábban Európa-bajnokságot, Világkupát, lettünk világbajnokságon másodikok, most, az első olimpiai szereplésünkkor be kellett érnünk a pontszerző hatodik hellyel. Kriszta elmondta, a csapat gyengébb szereplésén túl, azért óriási élményt jelentett számára az olimpia. – Az ötkarikás játékokon szerepelni teljesen más, mint például a világ- vagy az Európa-bajnokságon. Több mint tízezren laktunk az olimpiai faluban! Az éttermi részekben éreztem legjobban magam, ott testközelből figyelhettem meg a sztárokat, találkozhattam világhírességekkel. Természetesen a faluban is lehetett ismerkedni, egész jól összejöttünk például a kézis fiúkkal, az úszókkal és a vívókkal. A városból magából sokat nem láttunk, vagy játszottunk, amikor viszont nem volt meccs, akkor kettőt edzettünk. Az olimpia nézéséből sem vettük ki nagyon a részünket, csak a pólómeccseken voltunk kint, illetve a horvát–magyar férfi kézilabda-elődöntőt követtük figyelemmel a helyszínen. Szremkó egyelőre még nem döntött pályafutásának folytatásáról. – Vacillálok. Amennyiben érmesek lettünk volna az olimpián, biztos, hogy lemondom a válogatottságot. Most elbizonytalanodtam... Harminckét évesen hajlok a búcsúra, de nem csukok be minden kaput magam után. A Szentesben biztosan folytatom, és ki tudja, ha annyira jól megy a játék, talán még néhányszor belebújok a címeres köpenybe is.