Ügyeleti látlelet Ajánlja a cikket?         | 2004-08-26 | Balázsi Irén "Talán nagyobb hatással lennének Kökény Mihály miniszterre, ha elvbarátai jeleznék neki a szegedi és a szentesi adminisztrációs hibák kapcsán: a klinikai halál állapotához közeledik az orvosügyeleti rendszer." Lázas beteg a magyar egészségügy a rendszerváltozás óta szinte egyfolytában, s mitsem segít rajta a vizes lepedő. Pedig gyógyítgatják az egymást váltó kormányok, ám a diagnózisuk sem jó, nemhogy a terápia. Mert ki ne emlékezne az elhíresült ágycsatára a Horn-kabinet idején, amikor is a kormánypárti szentesi polgármester bizony beállt a tüntetők közé, hogy tiltakozzon a kórházi osztályokon az ágyak számának drasztikus csökkentése ellen? Akkor sikerült meghátrálásra késztetni a szaktárca illetékeseit. Még úgy is, ha a ki tudja már, melyik egészségügyi miniszter szentesi látogatása alkalmával elfelejtette magával vinni a fővárosba a dossziényi aláírást a kórházi ágyak megtartása érdekében. Manapság is szükség lenne ilyen kormánypárti politikusokra, akik szembe mernének helyezkedni pártjuk álláspontjával. Talán nagyobb hatással lennének Kökény Mihály miniszterre, ha elvbarátai jeleznék neki a szegedi és a szentesi adminisztrációs hibák kapcsán: a klinikai halál állapotához közeledik az orvosügyeleti rendszer. A megyei közgyűlés szakbizottságának ellenzéki, civilben háziorvos tagja már megkongatta a vészharangot, és próbaperrel riogatja az illetékeseket a doktorok és velük együtt a betegek érdekében. Igaza is van! A túlterhelt egészségügyiek tudniillik – még akkor is, ha a legjobb szándék vezérli őket – tévedhetnek. Ettől retteg a szentesi főorvos, aki elismeri: ki tudja hány műtőben töltött nappal és éjszaka után bizony ő is összekeverhetné bármikor a páciensek papírjait. S akkor az én nevem is meghurcolnák? – kérdezi. Ám félelemtől vezérelve nem lehet dolgozni. Egy-egy, szinte végig talpon töltött ügyelet után meg pláne nem. A magyar jogszabályok szerint ráadásul nem ismerik el az ügyeletben töltött minden órát munkaidőnek. Talán úgy lehetnek vele az illetékesek, hogy az orvosnak és az asszisztenciának azért jut ideje az ügyelet alatt a pihenésre. Sőt még a szórakozásra is, teszem hozzá. Mert eszembe jut a komikus, bár inkább tragikomikus minapi eset, amikor luxusautó gördült a szentesi kórház sürgősségi osztályára. Az ügyeletest arra akarta rávenni a beteg kísérője, ugyan hozná már rendbe a számára oly kedves hozzátartozója lábát. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy a kutyának (!) hány végtagja is sérült. Ám az ebcsont előbb-utóbb csak beforr, de az országos szaktekintélynek számító főorvos szívén ejtett seb ki tudja, mikor gyógyul. A vele történt eset mindenesetre az ügyeleti rendszer látlelete vagy másképpen fogalmazva: görbe tükör a javából. Továbbá: Tűz és víz Az ősök csontjai Tejelők Pástpolitika Lothar csókja