Horváth, a lokálpatrióta  Egyéves valenciai kitérő után visszatért a Szentesbe Ajánlja a cikket?         | 2004-08-07 | Szélpál László A legutóbbi vízilabda OB I-ben a 9. helyen végzett a Legrand-Szentesi VK. Elsősorban a jó kapusteljesítmény hiányára panaszkodtak a gárda vezetői. Sikerült orvosolni a problémát, egyéves spanyolországi légióskodást követően ugyanis visszatért anyaegyesületébe Horváth Tamás. Horváth Tamás biztos pont a Szentesben - Fotó: Karnok Csaba Mindig is arra vágyott Horváth Tamás, hogy egyszer kipróbálhassa tudását külföldön is. A most 24 éves vízilabdakapus az elmúlt évadot Spanyolországban, az újonc Valencia csapatában töltötte. – Jól éreztem magam az együttesben, a védés sem ment rosszul, egyedül a nyelv volt macerás – magyarázta a hálóőr. – Angolul mindössze ketten-hárman beszéltek a gárdából, a többiek kizárólag spanyolul értettek. Nem volt könnyű velük kommunikálni. Ezenkívül a számomra teljesen új játékstílust is meg kellett szoknom, nem beszélve az ellenfelekről. Tamás már 16 évesen bemutatkozott a magyar élvonalban, hét év alatt volt elég ideje kiismerni a Szentes ellenfeleinek játékosait. – Kint fogalmam sem volt, hogy ki hová lövi a labdát, milyen trükkre képes – folytatta spanyol élményeinek vázolását a kapus. – Ezzel együtt úgy érzem, becsülettel helytálltam: újoncként a 12 csapatos élvonalban a nyolcadik helyet szereztük meg. Annyira sűrű volt a mezőny, hogy kis szerencsével akár egy-két pozícióval előrébb is végezhettünk volna, némi balszerencsével pedig hátrább. Mindenesetre a vezetőség elégedett volt a gárda teljesítményével, amelyben rajtam kívül még két légiós szerepelt: a szerb-montenegrói bekk, Popovics, valamint az ausztrál válogatott, Ryan. Horváth elmondta, maradhatott volna, ajánlottak szerződés-hosszabbítást, de inkább a hazajövetel mellett határozott. – A Legrand-Szentesi VK jelenlegi szakági vezetője, egykori csapattársam, Pellei Csaba már korábban megkeresett. Vázolta a klub elképzeléseit, én pedig az igényeimet. Amikor erre rábólintottak a szentesi vezetők, egy kicsit még gondolkodtam, majd döntöttem: irány, haza! A Legrandban ugyan kevesebbet keresek, mint a Valenciában, de ha azt nézem, hogy mennyit költöttem telefonálásra, hogy mennyibe kerül a repülőjegy, már nem olyan jelentős a különbség. Akkor meg miért éljek több ezer kilométerre szeretteimtől? Meg különben is, minden Szenteshez köt, lokálpatriótának vallom magam. A remek kapus mesélte, a távoli országban azért nem volt teljesen egyedül. – A Sabadellben játszott Kiss Csaba, a Mataróban Matajsz Márk, velük minden héten telefonon keresztül tartottam a kapcsolatot, havonta egyszer pedig valamelyikünknél össze is jöttünk. A Barcelona kézilabdásával, Nagy Lacival is barátságot kötöttem, szóval jól elvoltunk. Régi-új csapatával, a Szentessel július 19-én kezdte el a felkészülést. – Kemény a meló, de csak így lehet előrelépni. Márpedig ez a tervünk. A nyolcadik helyet mindenképpen meg szeretnénk szerezni, de én még a hatodikról sem mondtam le. Végre komoly célokért hajtunk, új szponzoraink is csak akkor adnak pénzt, ha van eredmény. Tetszik ez a profi szemlélet, ezért is köteleztem el magam három évre.