Útban a múlt Szentesen Ajánlja a cikket?         | 2004-07-27 | Balázsi Irén Szarmata kori gabonás vermeket is találtak a csatornavezetéknek kiásott árokban a szentesi Koszta József Múzeum munkatársai. A régészeti lelőhelyek megelőző feltárását törvény írja elő – ezt akkor is be kell tartani, ha hátráltatja a munkát. Szabó János József régész-igazgató (balról) munkatársával, Orosz Ferenccel menti a kulturális örökséget. Fotó: Tésik Attila Alig kezdődött el a csatornaprogram kivitelezése a szentesi városközponthoz tartozó Boros Sámuel utcában, máris megharagudtak az építők és néhány ottani lakos a Koszta József Múzeum munkatársaira. Szabó János József régész-igazgató ugyanis kénytelen volt leállítani a föld kitermelését, amikor a nyilvántartott lelőhelyhez értek a gépek, bár nincs erre hatósági jogköre. A kulturális örökség védelméről szóló törvényben viszont az szerepel, hogy megelőző feltárást kell végezni a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adatbankjában szereplő lelőhelyeken. Figyelőszolgálatot azokban az utcákban is tartanak, ahol nincs nyilvántartott lelőhely. Nem zárható ki ugyanis, hogy a föld bolygatása során máshol is előkerül régi korok tárgyi emléke. A városközponti utcákban mindenesetre nyolc jegyzett régészeti lelőhely van, míg a Kisérben négy. E területeken az újkőkor korai szakaszától a kora újkorig rejthet a föld leleteket. A Boros Sámuel utcában a 8 ezer évvel ezelőtti Körös-kultúrához tartozó edénytöredékeket, púpos és tojásdad alakú hálónehezékeket talált villanykaró lefektetése során még 1959-ben Csalog József, a múzeum akkori régész-igazgatója. Ugyanott jöttek elő réz- és szarmata kori tárgyi emlékek is. Így hát nem érte váratlanul a mostani igazgatót és munkatársát, Orosz Ferencet, hogy a csatornavezeték nyomvonalában szarmatatelep gödreire leltek. Azt mondja a régész: ahol objektum van, azt teljesen feltárják, nem csak azt a részt, amelyet a szennyvízvezeték lefektetése veszélyeztet. A markoló óriáslapátja elől mentik a menthetőt a szentesi régészek. Fotó: Tésik Attila Egyébként pedig természetes, hogy a Boros Sámuel utca környékén sok mindent rejthet még a föld, mert annak közelében folyik a Kurca. A források szerint bővizű volt egykoron a mostani főcsatorna, s az őskori és népvándorlás kori emberek folyók partjaira szerettek telepedni. A már említett szarmatakori gödör egyike szépen kirajzolódó, méhkas alakú gabonás verem. Ez a későbbiekben már szemét tárolására szolgált. A belőle kikerült állatcsontok és valamilyen tűzhely koromja és hamuja tanúskodik erről. A régész-igazgató azt is elmondja: nyilvántartott lelőhely van még a Török Ignác meg a Vadaskert utcában, továbbá a Batthyány és a Rákóczi utca sarkán. Az utóbbi helyen 1935-ben Csallány Gábor egy szarmata sírra akadt. Szinte biztosra vehető, hogy a jegyzett lelőhelyeken temetők is előjöhetnek a csatornaépítés során. A kivitelezők dolgát ez persze hátráltathatja. Azt meséli Szabó János József, hogy a Boros Sámuel utcában például az egyik háztulajdonos nagyon ellenségesen viselkedett, mert azt gondolta, napokig nem tud majd bemenni a portájára. Ám a muzeológusok ott pár óra alatt kivették a földből az ősi hagyatékot, és betemethették az árkot. A következő helyszínen aztán ez a férfiember is beállt a leletekre kíváncsiak táborába. Ezzel együtt azt vallja az igazgató: a régészet nem a szenzációs leletek vadászásáról szóló tudomány, hanem arra szolgál, hogy figyeljünk oda a régmúlt idők hétköznapjaira is.