Tóth László motiváltnak, erősnek érzi magát. Fotó: Gyenes Kálmán

Jó csapat lesz a Szeged Beton VE férfi vízilabdacsapata. Eddig is erős volt az együttes, de Ágner Zoltán, Éles Vilmos, Lehmann István sokat lendíthet a gárda szekerén, kiváltképp a centerposztra szerződtetett Tóth László.

A szentesi születésű 36 éves klasszis mögött számtalan siker áll. A Szentes gárdájával '91-ből őriz egy bajnoki ezüstérmet, de a Vasassal is megismételte ezt az eredményt. Az angyalföldiekkel emellett Magyar Kupát nyert, a szerb-montenegrói Becsejjel pedig négy bajnoki, valamint egy BEK-aranyat. Legutóbbi csapatával, az FTC-vel döntőt játszott a LEN-kupában, de azt is elmondhatja magáról, hogy az olasz Pescarában profiskodott. A magyar válogatottban 287-szer, az olimpiákon háromszor szerepelt: 1988-ban az 5., 1992-ben a 6., míg 1996-ban a 4. helyezett nemzeti gárda oszlopos tagjának számított. Világkupát is nyert, méghozzá a '95-ös atlantai viadalon lettek Horkai György tanítványai a legjobbak.

– A BEK-elsőség felejthetetlen élmény, de amúgy egyáltalán nem szoktam nosztalgiázni – mondta Tóth László. – Még aktív vagyok, ezért csak előre tekintek. Ráérek majd nyugdíjasként emlékezni. Most kizárólag az foglalkoztat, hogy új csapatommal, a Szegeddel minél eredményesebbek legyünk. A Honvéd kiemelkedik a mezőnyből, a négy közé jutásért a Vasassal, az Egerrel, az Újpesttel és a Fradival leszünk nagy harcban. Nem tartom lehetetlennek a cél elérését. Bár hörghurut miatt csak hétfőn csatlakozom a többiekhez, tisztában vagyok vele, hogy a Beton lelkes, fiatal, tehetséges garnitúra, amelyet Gyöngyösi András személyében ambiciózus, motivált edző irányít. Kizárólag a munkában hisz, ez pedig garancia lehet a jó szereplésre.

Tóth László amióta pólózik, mindig centert játszott. Úgy fogalmazott: a nagy pofonok miatt senki sem akart bemenni a húsdarálóba, ő viszont bevállalta.

– Ha harc, hát legyen harc, nem vagyok az az ijedős fajta. Bár már nem vagyok fiatal játékos, be fogom bizonyítani a Szegedben is, hogy jó az öreg a háznál. Ki szeretném hangsúlyozni, nem levezetni érkeztem a Betonhoz. Ha azt akarnék, akkor olyan helyre mentem volna, ahol kevesebbet kellene dolgozni. Ennek még nem jött el az ideje, motiváltnak, erősnek érzem magam. A Szegednél komoly célokat vázoltak fel, hát itt vagyok, holott éppenséggel újra kimehettem volna külföldre is. A család azonban mindennél fontosabb, nem tudnám elviselni a távollétüket.