Uborka, ami nem bántja az epét  Az őstermelők szerint pazar a szentesi piac Ajánlja a cikket?         | 2004-07-12 | Blahó Gabriella Az őstermelők szerint dúskálhat a vevő a szentesi piacon – többek között olyan uborkát is kaphat, ami nem bántja az epét. Ráadásul a Rákóczi utcai árak messze alatta maradnak a belvárosi zöldségesekétől. A vásárló mégis kevés, aminek egyik oka az lehet, hogy ma már szinte csak a patikákban nem árulnak zöldséget és gyümölcsöt. A lolla nevű salátát már ismerik a vásárlók Fotó: Blahó Gabriella Erős zöldpaprikát vett a minap egy kereskedő Csányi Istvántól, aki meséli: „hallom, a városban már jóval drágábban, negyvenötért adja". Az idős bácsi hajnali négykor kel, hogy az egy hold földön megtermett burgonyáját itt eladja. A krumpli mellett sorakoznak a húsos erős paprikák, ezt a kettőt termeszti csak. Az őstermelő tisztában van vele, hogy „legalul" van, mindenki más rajta keres. Forrai Ferenc nem érti, miért csökkent a forgalom az utóbbi időben, amikor pazar a kínálat és az árak is alacsonyak. A cseresznye például négy éve lett kétszáz forint kilogrammonként, míg most százhúszért is el lehet vinni. A városi kereskedők rátesznek még legalább egy százast, nyilván jobban járnak – zöldséget és gyümölcsöt talán már csak a gyógyszertárban nem árulnak. Ezen a standon a pattogatni való kukoricák között a sárga mellett volt lila és fehér is, a zöld cukkini mellett pedig sárga, amitől díszesebb az étek. A jósta nevű gyümölcsöt alig ismerik a vásárlók – magyarázta Feri bácsi –, pedig nagyon finom. A fekete ribiszke és az egres nemesítéséből lett az édes-savanyú jósta, húsok és fagylaltok kiegésztője. A lolla nevű salátáról viszont tudják már, hogy az ismert zöld salátával ellentétben hat-nyolc órán át megőrzi a frissességét akár a hűtőben is – mondta Szabó László, aki zöld és lila változatot egyaránt kínál. Szentes a nemesített zöldségnövények városa, ezért nem meglepő, hogy olyan uborka is kapható a piacon, amely nem bántja az epét. Egy klasszikus uborkasaláta elfogyasztása után ugyanis sokan fájlalják a hasukat, míg az újfajta megkímél a kellemetlen érzésektől – mondja a kereskedő. Azt kérdeztük egy idős bácsitól, látván előtte halomban a csodálatos piros gyümölcsöt, hogy van-e türelme ribiszkét szedni. Tomcsányi Bálint némi hallgatás után röviden úgy válaszolt: „kénytelen vagyok". Mondta, hallotta a híradóban, hogy híres közéleti személyiség azt a megállapítást tette, hogy „nagy az őstermelési kedv". Úgy tudja, hogy erre a kijelentésre Csikai Miklós agrárkamarai elnök reagált, és azt mondta: nem a kedv nagy, hanem a kényszer. Ezzel tehát egyetért Tomcsányi Bálint, akivel kivételesen lehetett alkudni a ribiszkére. Vasárnap reggel nyüzsgőnek tűnt a piac, ahol nemcsak zöldséget és gyümölcsöt, hanem házi készítésű túrót, tejfölt, számtalan csokorban virágokat, kiskutyát is lehetett volna venni.