Rekordsebesen Prágából Kopáncsra  Vásárhelyen máig él a galambászat Ajánlja a cikket?         | 2004-07-06 | Farkas Csaba A galambászat komoly dolog Vásárhelyen, és régebben még komolyabb volt. Előfordult: rokonok nem beszéltek egymással egy életen át, mert az egyik megfogta a másik galambját. A speciális vásárhelyi ernyőszemű keringő egy időben csaknem kipusztult, mára viszont újra növekszik a száma. Még csak három éve foglalkozik galambbal Bajusz István, és máris jó versenyeredményeket ér el Fotó: Tésik Attila Rekordidő alatt ért haza Prágából Kopáncsra Bajusz István egyik postagalambja, tulajdonosa ezzel kerületi első lett, holott még csak harmadik éve foglalkozik galambokkal. – Már tavalyelőtt kerületi második helyet értem el, tavaly elsőt, és most megint elsőt. (A kerület jó megyényi térséget jelent a galambászatban.) Mi szükséges a sikerhez? Jó képességűeknek kell a galamboknak lenniük, foglalkozni kell velük, s kell hozzá szerencse is – mondja a tenyésztő. Az említett versenyen a Dél-Tisza II. kerület első tíz helyezettje közül ő volt az egyetlen hódmezővásárhelyi. A városban a galambászatnak nagy hagyományai vannak, a fénykor a húszas-ötvenes évekre tehető. De, halljuk Herczeg Mihály nyugalmazott levéltár-igazgatótól, már az 1904-es mezőgazdasági kiállításon is mutattak be galambokat. – Volt idő, mikor több mint ezer galambász élt Vásárhelyen; ma a vásárhelyi három galambtenyésztő egyesületnek összesen mintegy százhúsz tagja lehet, az egyesületen kívüliekkel együtt körülbelül kétszázötvenen foglalkoznak komolyan galambbal – mondja Nagy Rébék Ferenc egyesületi titkár, nyugalmazott tanító. Főleg a keringőgalamboknak volt valaha nagy kultusza, a szegedi keringőből külön változatot tenyésztettek ki itt, a vásárhelyi ernyősszemű keringőt. Ez, éppúgy, mint a többi, hagyományos galambfajta, nemzetközileg elismert, és a védett magyar háziállatfajták listáján foglal helyet. Egy időben kipusztulás fenyegette, ám lelkes tenyésztők összefogtak érte, megmentették az eltűnéstől, s ma újra szaporodik a számuk. A keringőgalambok között vannak olyan változatok, melyekre „tűnő szállás" a jellemző: szabad szemmel követhetetlen magasságba emelkednek, a versenyidőbe az az intervallum számít, amit láthatatlanul töltenek az égben. A postagalamb külön műfaj a sportgalamb-kategórián belül. Persze, nemcsak sportgalambok vannak, hanem dísz- és haszongalambok is. – Két pár, szép nagy galambfiókkal az egész család jóllakott – mondja Nagy Rébék Ferenc. Hódmezővásárhelyi parasztételek című könyvében Herczeg Mihály a tarhonyás galambról is megemlékszik. Nagy Rébék Ferenc fölhívja a figyelmet a petrezselymes krumplival tálalt rántott galambra, mint ételkölteményre. Az általános erősítő hatású galamblevest gyerekeknek, legyengült szervezetű betegeknek adták. Hatásáról nagy írónk, Fekete István – aki göllei gyerekkorában maga is nagy szakértelemmel űzte a galambászatot – valószínűleg azt írná, hogy elfogyasztása után „a félhalottak is futva mennek a legközelebbi italmérésbe", több korsó sörökre.