Megérkeztek a tél madarai  Északi vendégek a cserebökényi pusztákon Ajánlja a cikket?         | 2003-12-15 | Blahó Gabriella Télen úgy tűnik, mintha minden élet megszűnne a pusztákon. A Szenteshez közeli Cserebökényben az avatott szem mégis meglátja a hideg évszak madarait, akik a messzi északról költöznek ide néhány hónapra. Darvak húznak a magasban. Illusztráció: Gyenes Kálmán A cserebökényi puszták – a Körös–Maros Vidéki Nemzeti Park részeként – védett terület. A fátlan, füves pusztaságon határtalan messze el lehet látni, még annál is messzebb: a kövesút menti fákat is kivágták nem olyan régen Eperjestől egészen a termál lakótelepig. Az arra járó azt hiheti, megszűnt az élet. Jó ismerője ennek a vidéknek dr. Bod Péter ornitológus belgyógyász főorvos. Azt mondja, telente más és más a puszta arca. Forró nyár után kiégett, sárga színű a fű, máskor hatalmas hó lepi a földeket, vagy jég miatt hozzáférhetetlen a madarak számára a táplálék. A palaszürke kék galamb az északi hegyekben odúban költ, de télre Cserebökénybe repül: több száz példány csapatban telel különösen a gerzsoni részeken, szántóföldek közelében. Egérfarkfű magját fogyasztja előszeretettel a Skandináviából érkező sarkantyús sármány. A csodálatos hangú madár előbb csilingel, majd füttyent. Bod Péter azt mondja, félreismerhetetlen a madár hangja, amely hosszú hátsó ujjának köszönhetően kapta nevét. Csak nagyon zord télben kerüli el a cserebökényi pusztákat ez a madár, s akkor a mediterrán vidéket választja. A sarkantyús sármány igazi különlegességnek számít, létét az ornitológusok egyesületének ritkaságvizsgáló bizottsága ismeri el. Bod Péternek felvétele van a madárról, de bizonyíték lehet elhullott tetem vagy három madarász egybehangzó véleménye is a plénum előtt. A hósármány, a hóbagoly, a hófajd szintén északról érkezett Szentes közelébe. A nevük is mutatja: fehér színűek, ellentétben a sármánnyal, mely a pacsirtára emlékeztet. A tél közeledtével jöttek és mentek el madarak. Néhány hónapra elhagyták a pusztákat a bíbicek, a pólingok, az aranylilék. Az állati táplálékot fogyasztó ragadozó madarak közül most itt van a gatyás ölyv, az egerészölyv. Cserebökény számukra valóságos kincsesbánya, hiszen rengeteg a mezei pocok, ürgét is találni. A kékes rétihéja megérkezett, elköltözött viszont a barna rétihéja. Bod Péter szót ejtett arról is, mit tehetünk a madarakért: élőhelyeik épségére érdemes ügyelni. Városon sokan döntenek úgy, hogy téli etetőt építenek házuk udvarán a madarak számára. Nagyobb zöld terület közelében kifejezetten nagy az esélye annak, hogy a madarak rendszeres látogatói lesznek az etetőnek. A számukra javasolt táplálék nem a szalonna és nem a kenyér, hanem az olajos magvak, főként a napraforgó. De szívesen fogyasztják a repcét, a kölest, a fénymagot is. A városban élő feketerigó pedig kedveli a sárgarépát. Élelmes kertészek hagynak néhány gyümölcsöt az almafán: abból kedvükre falatozhatnak télen a madarak.