Lantos Miklós szívesen adja vérét  A Parlamentben gratuláltak a csongrádi rakodónak Ajánlja a cikket?         | 2003-12-04 | Bálint Gyula György Tizennyolc éve, szentesi katonaként adott először vért a csongrádi Lantos Miklós, akit a minap kitüntettek a Parlamentben. Eddig százharmincszor nyújtotta a kezét a városgondnokság rakodója, akinek egykor, műtétje idején szintén szüksége volt mások segítségére. Csongrád 130-szoros véradója: Lantos Miklós, kezében a kitüntetéssel. Fotó: Bálint Gyula György  A csongrádi Lantos Miklóssal akkor találkoztam, amikor megérkezett a Parlament épületéből, ahol átvette a kitüntetést 130- szoros véradói teljesítményéért. – Csodálatos volt, mondta és a nyomaték kedvéért megismételte. Majd szerényen hozzátette: – volt ott egy nálam fiatalabb férfi, aki sokkal többször adott már, úgyhogy nekem még igyekezni kell. Amikor a foglalkozását kérdem, tömören válaszol: rakodó, a csongrádi városgondnokságnál. – Azt is mondhattam volna, mindenes, mert a munkában nem lehet válogatni. Főnökéről csak jót tud mondani, sosem gátolta, hogy átmehessen Szentesre, amikor hívták véradásra. – Szentesen voltam katona, tizennyolc éve annak már, s ott adtam először vért. Hogy miért? Mert jó segíteni. A vér gyógyszer. Nekem is volt műtétem, kaptam én is. Nem tudom, kitől, így hát megköszönni sem tudtam. De én se várok köszönetet. Azért ez a kitüntetés, meg az ajándék – egy szép karóra – nagyon jólesik... Szegény anyám már nem él, a húgommal vagyunk ketten. Ők nem kifogásolták sosem hogy vért adok, azt mondták, ha nekem jó, csináljam. S hogy miért jó? Lantos Miklós szerint igaz az, hogy aki már többször adott vért, az szinte hozzászokik a csapoláshoz. – Én mindig megkönnyebbülök, amikor leveszik a vért. Könnyűnek érzem magam, felfrissülök.