Kéri jelképei a galériában

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2003-12-03 | Balázsi Irén

Sajátos jelképekből építette fel Kéri László festőművész a maga világát. A szentesi galériában látható képeiről emberközpontúság sugárzik.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
A festmények az emberi érzelmeket tükrözik. Fotó: Tésik Attila
Pályakezdőként Koszta József városát választotta lakóhelyéül Kéri László festőművész, majd nyolc év múlva arra a településre költözött, ahol az alföldi iskola Kosztához hasonlóan ugyancsak jeles képviselője, Tornyai János alkotott. Az azóta is Hódmezővásárhelyen élő Kéri most Szentesre hozta munkáit, amelyek első benyomásra távol állnak a természetelvű festészettől. Az viszont kétségtelen, hogy áttételesen mindegyik alkotás középpontjában az ember áll.

A Vadakat terelő juhászok című nagyméretű olajképen is inkább csak áttételesen kapcsolódik Kéri László a festészetét meghatározó, választott szűkebb hazájához. Az alföldi hagyományokhoz valójában közvetett módon, tárgyi és képi elemekkel kötődik. Dr. Nagy Imre művészettörténész szerint az alkotó a festészet eszközeivel szól rólunk, emberekről. Pásztorbotjukkal a juhászok oroszlánt, párducot és más vadállatot próbálnak terelni. A műítész úgy érzi: ez a kép is az ember lelkében egyaránt jelen lévő ragadozót és a szelíd állatot tükrözi. A lelkünkben dúló indulatok feloldására pedig jó néhány festményen fellelhető egy jellegzetes henger alakú elem, amely a fiókok fogantyújához hasonlítható.

A Képzőművészeti Főiskolán 1976-ban végzett Kéri Lászlónak annak idején nagy vonzerőt jelentettek a szentesi letelepedésre a Koszta-életműnek a helyi múzeumban látható darabjai és a gyűjtőknél fellelt festményei. Hogy mit jelent neki ilyen előzmények után a mostani bemutatkozás? Kérdésünkre azt mondja Kéri László: „Én is olyan ízes vagy szaftos festőiségre vágyom, mint amit Koszta képviselt." S hogy miért nem tudott meggyökerezni a Kurca partján? Megvolt ott neki a szűk baráti köre, amelyet elegendőnek gondolt ahhoz, hogy jól érezze magát Szentesen.

Ám a festészetet olyan szakmának nevezi Kéri, ahol bár egyedül dolgozik az alkotó a műteremben, de mégis vágyik kollegiális kapcsolatokra, közegre. Szentesen viszont a pár esztendeje elhunyt Tokácsli Lajos festőművészen kívül nemigen éltek olyanok, akiket Kéri László e körbe tartozóknak gondolt. A vásárhelyi iskolának ellenben népes csoportja volt akkoriban. Tornyai Jánost Koszta szellemi ikertestvérének említi. Kéri úgy mondja: bár nem lehet közöttük rangsorolni, ám ő mindig próbált Koszta József mellett kiállni, amikor az alföldi festészet kapcsán Tornyait emlegették.

Kéri László tárlatát december 20-áig tekinthetik meg az érdeklődők a főtéri galériában keddtől péntekig 10-től 13 óráig és 15–18 óra között, szombaton délelőtt 9 órától 13-ig.